Közel az ellenséghez (2016–2016) 85% 2★

Nekem csalódást okozott, pedig annyira, de annyira vártam…

Túl sok a fölösleges sallang az egész sorozatban – és én értem, hogy a kor hangulatát hívatott bemutatni, de nem érdekel, amikor ez a történet rovására megy. Amikor valamelyik karakter elhatározza magát valamilyen komolyabb döntésre, gyorsan közbelép egy másik üresfejű, hogy nehogy kilengjen a hangulat, mert az igen nagyon kellemetlen lenne…

A legnagyobb csalódás és egyben a legérdekesebb Lindsay-Jones karaktere volt, eleinte annyira feleslegesnek tűnt, utána váltakozott az érdektelen és az izgalmas között. Kedveltem Kathy Griffiths-t, mert vagány volt, mert fejlődni, de volt benne valami korabeli báj, valamint legalább volt némi mélysége a karakterének. Az amerikai nőt kifejezetten nem szerettem, a legnagyobb problémája a party-adás volt, hogy kinek, hogyan és miért… Tönkretett mindent. Victor is lehetett volna jó, de ott valahogy nem sikerült mélyebben ábrázolni a poszttraumás stressz szindrómát nem feltétlen a színész hibájából, egyszerűen, ha jött egy kis feszkó, akkor valami kínos reakciót kaptunk a többiektől, és értem, hogy ez sokáig nem volt diagnosztizálva és kimondva, de azért sarkított volt a dolog. Sajnáltam, hogy Goeffrey Salter karaktere nem volt jobban kidolgozva, mert így nem igazán volt értelme annak, hogy volt, valamint az esetleges fenyegető jelenléte is olyan volt, mint az egész sorozat: érdektelen, kusza, hiányzik belőle a harmónia, felületes, érdektelen.

Csalódott vagyok, csakis Julian Bleach miatt néztem végig az egészet, pedig van benne pár színész, akiket nagyon szeretek, de nem adtak hozzá nagyon semmit.