Koreai rulett (2013) 71% 19★

Jó kis film volt ez, bár egy picit hosszabb a kelleténél, és nagyon oda kell figyelni, hogy ki kivel van.
Eléggé pörgős, sok az akció és az üldözés, de a vágással nem igazán voltam megelégedve.
A főszereplő eléggé egysíkú, az őt üldöző ezredes jobban ki lett dolgozva és szimpatikusabb figura is volt.
A szinkron nem túl jó, aki teheti az eredeti hanggal nézze.

A 10. Koreai Filmfesztivál keretében néztük meg Szegeden, ez volt az utolsó film a négyből, amit vetítettek.

Hát. Nem mondom, hogy nem volt jó, de mégis hiányzott valami. Az elején és tulajdonképpen most a végén sem tudom pontosan, hogy ki volt kivel mikor és most kivel van, és kivel lesz majd. Meg hogy ki kicsoda volt, és ki lett. Bonyolult.
Az ismertetőben írták, hogy olyan James Bond-os feeling lesz. Hát számomra nem. Ennek a filmnek Bourne feelingje van! :) A zene is hasonló, a „nem tudjuk ki kivel van” és az üldözés, szaladgálás, autós üldözés, csonttörő-véres verekedés is. Sajnos ez utóbbi nagyszerűségét a villámgyors kameramozgás miatt és hogy túl közelről vették fel, csak sejteni lehet.

Gong Yoo nagyon badass, ezt már nem lehet fokozni, ám rendkívül egysíkú karaktert játszik. Mit játszik… rohan, fut, lő, verekszik, vezet, nagyokat néz és hosszan, elérzékenyül és szinte alig beszél, nem sok szövege van, annyi szent. Park Hee Soon karaktere (az Ezredes) nekem szimpibb volt pont amiatt, hogy itt kapunk némi értelmesebb előéletet. Jo Jae Yoon szupi. Yoo Da In mit keres ebben a filmben, rejtély.

A teljes értékelés megtalálható a blogon: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2017/10/the-suspect.html

„Tetszett az alapötlet, bár azt nem mondhatjuk rá, hogy hű de egyedi, hiszen nagyon sok akciófilmben találkozunk ezzel a koncepcióval: a főszereplő családját megölték, amiért ő bosszút esküdött. De emellett kaptunk egy másik szálat is, Észak- és Dél-Korea különleges kapcsolatát. A két ország ugyanis megakarta ajándékozni egymást. Dél-Korea egy különleges kémiai vegyi anyag képletét akarta átadni – spoiler

Itt is megjelent a korrupció, a pénz utáni sóvárgás, és láthattuk, hová vezeti ez az embereket.
Na de nekem az akció jelenetek voltak a szívem csücskei. Eszméletlen jól voltak megcsinálva. Szinte tízpercenként kaptunk belőlük, és mindegyik egytől-egyig rettentő jól lett kivitelezve. Az aláfestő zenék pedig csak még jobban dobtak egyet a hangulaton.

Rettentően sajnáltam Ji Dong-Cheol. Már az elején megtudtuk, hogy a feleségét és a lányát megölték. Ám egyszer csak kiderült, hogy a lánya mégis életben van, majd pedig ismét azt hazudták neki, hogy halott. Szegénynek végig játszottak a szívével, meg hát az enyémmel is, mert nagyon sajnáltam a férfit. Ő viszont egyszer sem tört meg, onnantól, hogy megtudta, él a lánya már nem csupán az volt a célja, hogy felkutassa a gyilkost és megölje, hanem hogy előbb megtudja, hol a lánya. És ez valahogy adott neki egy kis életet, mert korábban egy üres testnek tűnt, aki teszi, amit tennie kellett. De ahogy felcsillant a remény, úgy kicsit ő is megváltozott. Egyedül azt sajnáltam a végén, hogy bár megtudtuk, hogy megtalálta a lányát, egyetlen ölelést, vagy bármilyen „végre megtaláltalak” jelenetet sem láthattunk, mindketten csak álltak és sírtak. Persze egy akciófilmhez ez dukál, de én, mint női lélek, hiányoltam ezt.” Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkoveiblog.blogspot.com/2017/10/the-suspect.html

Túlbonyolított gagyi. Terrorállam szuperhekusa jó útra tér és még a jó állam férgeit is kiírtja. Ráadásul elég gagyi rendezés, épp mint minden figurája.
Északon azóta is várják a szuperhajdina képletet.