Kokkoku (2018–2018) 80% 8★

Ez is egy olyan anime, aminek az openingjét hamarabb megszerettem, mint hogy bármit is tudtam volna magáról az animéről, hála a rengeteg opening quiz-es videóknak. :D
Viszont az anime nem nyűgözött le. A nézése közben kétszer is azon kaptam magam, hogy azt kérdezem, hogy Miért is kínzom én még mindig magam ezzel? Amikor a csillagokról döntöttem, akkor úgy volt, hogy csak 6-ot adok, de jóindulatból, meg mert belegondolva nem volt rossz az alapötlet és a téma, így megadtam a 7 csillagot.
Voltak jó pillanatai az animének, de volt benne sok logikátlanság is, főleg a szereplők részéről, akik miatt hol idegeskedtem, hol csak a fejem fogtam az ostobaságuk miatt. Egyrészt ráérősen sétálgattak és beszélgettek, amikor tudták, hogy üldözik őket. Másrészt mintha egyáltalán nem gondolkoztak volna el azon, amit tesznek. A nagypapi még oké, hogy nem fog már az agya rendesen (habár elég fitt volt a papi), de Juri, sem tudta átgondolni a tetteit néha. Nem tudom mire gondolt, amikor odarejtette a követ ahova… Majima is mindig későn jött rá a dolgokra, de ő legalább használta az eszét. Takafumitól pedig felment a vérnyomásom. Undorító egy ember. Amikor rájött, hogy van ez a lehetőségük, csak szidta az apját, hogy miért nem mondta el már korábban, és miért nem használták már ki?! A gondolataitól felfordult a gyomrom. Emellett kihasználta Makoto gyermeki naivságát spoiler Szerencsére Makotonak is megvolt a maga esze, és bár nem csípem annyira a gyerekeket, őt tudtam kedvelni. Sagawa is érdekes egy gonosz volt, és még háttérsztoit is kapott, ami csak azért vicc, mert igazából arról semmit nem tudtunk meg, honnan az a kő, miért létezik. Illetve az utolsó részben kiderül, hogy honnan van, ami számomra így megint csak egy beleerőltetésnek tűnt spoiler, ahogy az is, ami Sagawa-val történt, bár ez utóbbival kibékültem a legvégére.

Nem volt rossz, nem bántam meg, hogy megnéztem, mert ahogy már írtam tényleg egy érdekes elgondolás az alapötlet és a történet, de egykicsit mégis másabbra számítottam.

Kezdő stúdió munkája, így a hibái annak tudhatóak be. Az opening és ending kiemelkedőek. Mindkettőt másért szerettem meg.
Kíváncsi voltam rá már az első résznél, hogy mi is lesz ebből. Végre egy egész eredeti ötlet. Különleges, mégis egyszerű. A történet nem világrengető, nem epikus. De amint eljutottam az utolsó részhez, egyfajta megnyugvást éreztem. Apró történet, ami nekem most baromi jól esett.