Kegyetlen zsaruk (2018) 69% 37★

Klassz.
Hosszú, lassú, feszült hangulatú film, ahol nem bánnak kesztyűs kézzel a karakterekkel.

Indokolatlanul hosszú, indokolatlanul van tele logikátlanságokkal és felesleges hatásvadászattal. Csak a színészek mentik meg a totális unalomtól a filmet.

S. Craig Zahler előző két munkájával a Bone Tomahawk-kal és a Brawl in Cell Block 99-nal már kialakított magáról egy eléggé sajátos stílust, mely masszívan alapszik a kimértségre és a kőkemény naturalizmusra. Harmadik moziját ezért is vártam nagyon, mert már az előzetes alapján egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ebből a hangvételéből visszavenne. És szerencsére ez be is igazolódott, Zahler csont nélkül hozta azt, amit elvártam tőle.
A 160 perces hossz először kissé eltántorított, de miután véget ért a film meg tudtam érteni miért választotta a rendező ezt a terjengősséget. Ugyanis a jó 40-50 percet felölelő expozícióban több karakter különböző történetszálát láthatjuk kibontakozni, hol hosszabb, hol rövidebb időre. Különösen Ridgeman, Lurasetti és Johns élethelyzete volt számomra átélhetően előadott. Ebből kifolyólag a motivációjuk is teljesen tiszta és érthető volt, mit miért csinálnak a későbbi szakaszban. A bűnözők oldalából mutatnak kevesebbet, de pont annyit kapunk, hogy kellően átérezzük mekkora veszélyt jelentenek főhőseinkre nézve.
Ezt követően kezdődik el a film igazi mozgatórugója, ahol is Zahler fokozatosan rántja össze a szálakat, mindeközben belevisz minket egy szikár, hiperrealista, feszült, zenét abszolút mellőző, kizárólag a környezeti zajokra alapozó, olykor brutális stílusbombába, amiben a groteszk vagy a hétköznapinak ható humort is remekül belespékeli. spoiler
Ez a hangvétel pedig a film végéig kitart és annak ellenére, hogy tényleg elég komótosan halad előre a cselekmény, nekem egy másodpercig nem volt unalmas. Gibson és Vaughn briliáns párost alkotnak, de a kisebb szerepben villódzó színészeknek (Kittles, Kretschmann, Holden, Kier, Jai White, Carpenter) is jár a plusz pont.
Szóval Zahler ismételten kitett magárt és rendkívül örülök, hogy akadnak még olyan különleges előadásmóddal bíró rendezők, akik mernek kompromisszummentes alkotásokat tető alá hozni.

Ez már kellett.
A Heat-hez tudnám hasonlítani, bár az azért kifinomultabb, de stílusban, hangulatban és feszültségkeltésben nagyon hasonló.
Kevés ilyen férfifilm készül manapság, de erre a rendezőre most is lehetett számítani a Brawl on cell 99 után. Szeretem a toxikus maszkulinitásomat. Jó benne néha megmerítkezni. :)

Atyaég, ezt a fehér kolbász film sírást azon, hogy de nehéz a fehér férfiaknak, mert nem lehetnek rasszisták…

Inkább tűnt szkeccs-filmek füzérének, mint egy teljes egész filmnek. Láttam a rendező korábbi műveit és azok úgy ahogy tetszettek (Bone Tomahawk nagy kedvenc). Itt is volt egy kis elidegenítő hatású bio-horror fűszerezés bár ennek mértéke nem érte el a Bone Tomahawk-ban látottakat. Hála istennek. :)
A történet annyira nem volt eredeti, de még a körítés sem. Egyszerűen túl lassúnak éltem meg, de valahol azért volt egy dinamikája meg pörgött is csak nehezen lehetett elkapni. Voltak benne zseniálisan odafirkantott egy-sorosok, meg poénok, de egyszerűen nem éreztem magamhoz annyira közel egy karaktert sem, bár azért meglepődtem a fordulatokon. Ha valamiért megérte megnézni, akkor az az a jelenet volt, amiben a „Don't Close the Drive In” című szám szólt. Az a zene instant love lett és nagyon passzolt a jelenethez.

Én szoktam szeretni a „lassú”, slice of life dolgokat, úgyhogy sokáig reménykedtem, hogy ez is ilyen és nem szimplán unalmas. Annál is inkább, mert nagyon jó témákat feszegetett. Úgyhogy tök jó dráma lehetett volna, de hát… Nem lett. Nagyot akart a szarka érzésem volt köbö elejétől. Kár érte. :/

Ráadásul kereskedelmi csatornáról kényszerültem végigszenvedni, olyanról, amit hiába nézel vissza, nem lehet áttekerni a f*szom reklámokat. Mondjuk így is megoldottam, csináltam közben mást, csak az a baj, hogy ez az érzés film közben is megmaradt… Hogy nyugisan csinálhatnék közben valamit, nem maradnék le semmiről. :s
Tényleg az a bosszantó, hogy ilyen jó alapanyagot így elb*szni… És húzni, nyúzni, mint a rétes tésztát, ahh… =_=*

Hát ez nekem nem igazán tetszett. Mármint nem volt sok mondanivalója. Egy régivágású 2000-es évek típusú zsarufilm, ami bár elég realisztikus, de indokolatlanul hosszú, felesleges jelenetekkel van megtöltve (pl. szülési szabiról visszatérő nő), és a gonoszokról pedig nincs túl bőre eresztett infó.
Megnéztem és kb 1 hónap múlva elfelejtem.