Kakegurui (Kakegurui 1.) (2017–2017) 74% 40★

Imádtam! Szinte azonnal beszippantott, egyedi és különleges anime. Alapvetően a szerencsejátékot helyezi a középpontba, de nem ez a legérdekesebb pontja, hanem az iskola hierarchikus berendezkedése, illetve az elmék harca. Legtöbbször nem a szerencse dönti el a játék kimenetelét és végeredményét, hanem az, ki tud átjárni a másik eszén, ki veszi észre hamarabb a trükköket és buktatókat, ki tud jobban manipulálni. A karakterek egytől-egyig nagyon érdekesek és abszolút betegesen őrültek. Főleg a női szereplőknek hiányzik egy kerekük; alapvetően ők a központi figurák, a férfiak hozzájuk képest mellékszerepekben tetszelegnek. Az ábrázolás nagyon mutatós, bár sokszor indokolatlanul szexuális jellegű. Ezzel kapcsolatban, ha csak a hangokat nézzük, egyébként is nem ritkán olyan, mintha hentai animét nézne az ember. A bemutatott játékok nagyobb része érdekes volt; egyedül az idolos nem tetszett kifejezetten. Egyértelműen kell a folytatás, hiszen ez gyakorlatilag egy erős bevezetés volt, semmi több. Az azonban fájt, hogy tizenkét rész alatt lényegében semmit nem tudtunk meg a főszereplőnkről, Jabami Yumekóról. Nekem nagyon tetszett az anime, ezen rendesen meg is lepődtem az előzetes ismereteim alapján, de viszonylag keményebb alkotás, nem ajánlom mindenkinek.

Legjobb címválasztás evör. „kake” körülbelül = fogadás/tétre menő játék; „gurui” = ferde, megszállott őrület. Mikor igeként használják, olyan mintha azt mondanák, „csavarodjunk be együtt!”. Összetett szóként olyan árnyaltsággal bír, amit nem lehet lefordítani, és ez az, ami magában hordozza a mű esszenciáját. Legyen szó az irracionális történetről, az extrém / intenzív arckifejezésekről, a szélsőségesen ábrázolt szenvedélyekről, vagy akár az alkotás mondanivalójáról.

Jó muri ez a kapitalizmus. A Kakegurui nem egy baloldali bosszúfantázia (bár az elején nem nehéz akként értelmezni). A szabadverseny kicsinyítő tükreként működő iskolába kerül a veszedelmes nő, Yumeko. Ő, mint allegorikus figura, a „tiszta szerencsejátékos”, aki a rizikóvállalás pillanatnyi gyönyöréért él, ezért a gimnázium számára maga a paradicsom. Mindegy neki, hogy nyer, vagy veszít, ő a játékért játszik. Yumeko feltartóztathatlan étvágyával (az openingben késsel-villával szalad a szereplőkkel megterített asztalhoz) sorra szorongatja meg a hatalmon levőket. Nem azért jelent veszélyt a rendszerre, mert meg akarja dönteni; nem akar igazságot szolgáltatni, reformot hozni: valójában Yumeko élvezi a legjobban a kiépített „világrendet”. Ő testesíti meg a rendszer azon aspektusát, amit nem lehet kiszámítani, szabályozni, manipulálni. Azért veszélyes, mert emlékezteti a résztvevőket, hogy a rendszer stabilitása csak illúzió; hiszen nem lehet valami stabil, ha az a kockázatra és a kiszámíthatatlanságra épül. Igen, megjelenik a „rendszer felzabálja önmagát”, de pont azért a kedvenc politikai parabolám, mert nem is kapitalizmus-kritika. Ha valamit kritizál, akkor az az, hogy függetlenségre törekedve a versengők látásmódja beszűkül, és pont ettől válnak „függővé”. Sokkal mélyebb filozófiai rétegzettséggel bír a sorozat, minthogy olyan felszínes dolgot állítson középpontba, mint a politika. Yumeko nemcsak fenyegetést jelent a szereplőkre, hanem egyfajta katalizátor is, egy spirituális kihívó, aki kiragadja őket a szokásos hatalmi harcokból. Először reflektív pozícióba helyezi a karaktereket, majd megvilágosodást kínál a kihívottaknak, megmutatja nekik, milyen az, amikor minden külső célt elengedve igazán átadják magukat valaminek. Extázisba vezeti őket, a közös élmény részesei lesznek, ami sajátos felszabadulást, majd megtisztulást hoz (van, hogy még azoknak is, akik amúgy mindent elvesztenek a meccs végére). Mindent levetkőztet: az élet szabad lüktetése, a létezés gyönyöre mutatkozik meg (ezt pedig az ending dal fejezi ki nagyszerűen – ritka zseniális OP-ED páros).

A Kakegurui az az anime, aminek a nézése közben remegek, az ujjam harapdálom, torz mosollyal az arcomon. A játékok során testi-lelki értelemben orgazmusig repülő karakterek őrülete engem is becserkészett. A csodálatos finálé pont erre reflektál: a megfigyelő, kívülálló szerepét betöltő Ryota is átéli ezt a tiszta őrületet.
Vad, szexi, ördögi, borzongató, gyönyörű. Páratlan élmény.

Hát kissé vegyes érzelmeim vannak ezzel az animével kapcsolatban…
Tökre érdekes a sztori meg minden, izgalmas is, a karakterek is azért elég jók, de nekem azért még is csak hiányzott belőle valami.
Az első pár rész nagyon hozta a színvonalat, aztán meg kezdett egyre lentebb menni, a közepe táján, kifejezetten untam is néha, de a végére megint felkeltette az érdeklődésemet… Szóval érdekes helyzetben vagyok vele.
Az openingje még viszonylag tetszett, de az endingje sem rossz, illik a sztorihoz, de nem az én stílusom.
Számomra a második évad megnézése még eléggé felejtős, bár nem lehet tudni, lehet egyszer még fogom nézni~

A játékszenvedély…oké.
Hogy a társadalomban mennyi mindent befolyásol a státuszunk és a vagyonunk, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva ezek hajszolásának…oké.
Hogy az életedet valójában nem is te irányítod, még akkor se, ha úgy tűnik…oké.
Egyébként nem szólt semmiről.
Miért játszódik ez egy iskolában? Mikor tanulnak? És mit? Vagy az nem is számít? Végül is az anime hangulatába beleillik. Hiszen semmi sem számít. Csak a játék. Se.
Őszintén szólva a legtöbb részt nem értettem, amit viszont igen, az disturbing. Nagyon. Úgyhogy bátorkodtam az adatlapon feltüntetni a korhatárt, nem tudom, hivatalosan van-e rajta, nem is érdekel, kell rá.

Nagy kedvencem. Nagyon beteg. Nagyon erős az érzelemkifejezésben, a mimikát előtérbe helyezi, és a grafikus megoldásai kiemelkedőek. A karakterek között tipikus játékosok vannak, jól felépített figurák, többnyire függők és csalók meg egyéb betegesek, de megmutatkozik az a kettősség, hogy a játékhoz intelligencia és szerencse egyaránt kell.

Ez… nagyon fura volt. :D Számítottam rá, hogy beteg egy anime lesz, de hogy ennyire…
Nekem valahogy már sok volt, emiatt nem tetszett meg túlzottan, nem tudott megragadni. A játékok nagyon ötletesek voltak, azok tetszettek is. A szereplőkkel eléggé hadilábon állok, nem mondanám, hogy bárkihez is kötődtem volna, talán Suzuit tudnám mondani, ő szimpatikus volt, bár neki nem volt túl nagy szerepe jó, persze azért voltak olyan pillanatok is, amikor nagy szerepe volt, csak nem sokszor.
Nekem tetszett az opening és az ending is, az utóbbi egy kicsit még jobban is. Na nem kell rosszra gondolni! :D
Egy icipicit azért csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy kedvenc lesz, de ettől függetlenül nem bánom, hogy megnéztem.

Kihívás miatt néztem meg ismét, egyébként felé se néztem volna többet. A mögöttes tartalmat értem, hogy a kapitalista társadalomról szól, de nem bírom komolyan venni ezt az animét. Hatalmas anime pet peeve-em, amikor gimnazistákat szexualizálnak, és ha mindenképpen így akarták megcsinálni, egyetemistákról is szólhatott volna (az ilyen animékből amúgy is hiány van). Ez nekem így csak gusztustalan volt. Az alapkoncepció nem rossz, de szerintem egész egyszerűen nem izgalmas maga a kivitelezés, már az első nézésnél is így gondoltam. A life plan-es meg house petes rendszert nem is értem. Ha elballagnak, ki fogja ellenőrizni, hogy tartják-e magukat ezekhez? Voltak jelenetek, amiknél azt éreztem, hogy teljesen indokolatlanok és csak a shock value miatt rakták bele. A grafika viszont nagyon szép. Lehetett volna jó ez az anime, ha kevesbé lenne fetish content.