Kabul fecskéi (2019) 80% 11★

Elgondolkodtató film az emberségről, a szolidaritásról és empátia erejéről egy diktatórikus rendszer árnyékában. A mindenkiben megbúvó emberség felszínre törése a legembertelenebb szituációkban, elképesztően tud hatni a nézőre is.
Maradj és harcolj vagy menekülj és ezáltal válj szabaddá, akárcsak a fecskék.

Erős film – kicsit a Notre Dame-i toronyőrt juttatta eszembe, bár igazából sok köze nincs hozzá… de itt is van egy nagyon erős, elnyomó vallási közösség, egy szép lány, akinek az alakja körül forognak az események, egyrészt azért, mert ő maga küzd a saját szabadságáért, és szenved a környezete nyomása alatt, másrészt mert két férfi is beleszeret, elkövet egy véletlen gyilkosságot, egy nőt pedig inspirál a sorsa. Miközben pedig végigkísérjük Zunaira történetét, azért megelevenedik maga a hely és a kor is: döbbenetes, hogy 1998-ban járunk, és mégis mennyire középkori és mennyire reménytelen Kabul.
Egyúttal viszont minden sötétsége ellenére – ahogy az emlegetett regény is – ez is az emberségről szól. Mert a teljes reménytelenségben azért megszületik az a bátorság, amikor emberek készek átvenni egymás helyét a puskacső előtt, amikor egyvalaki szabadsága akkora kincs, hogy megéri az áldozatokat. A háború tönkretesz és megkeserít, de egy pillanatnyi szeretet, egy pillanatnyi remény azért visszahozza a könnyeket.
Merem ajánlani. Nem könnyű, és határozottan felnőtteknek szóló alkotás, de azon túl, hogy nagyon aktuális, örök igazságokat is kimond.