Jutalomutazás (1975) 70% 22★

A magyar filmek közül ez az egyik legnagyobb kedvencem. Játékfilm dokumentarista eszközökkel igaz történet alapján, ahol amatőr színészek alakítják az eredeti szereplőket. A film kettőssége okozza, hogy olyan érzésem van, mintha ott lennék én is, és csak kívülállóként, de közvetlen közelről nézném az eseményeket. Nagyon hiteles így ez a film. Tetszett benne a különféle társadalmi helyzetben lévő emberek ábrázolása. Leginkább ott volt érezhető a különbség, amikor a főszereplő fiú szüleit behívják a mezei munkáról a tanácshoz, és ott állnak a bizottság előtt mezítláb, ahogy éppen abbahagyták a munkát. Úgy érzem, ez a film nem is igazán a főhős fiúról szól – aki alig szólal meg a filmben –, hanem a szülőkről. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a magyar 60-as, 70-es éveket bemutató filmeket.

Hogy ez micsoda felüdülés volt!… Mármint, a téma és maga a sztori nem, de a kivitelezés, meg a korszak… Itt MINDENKI abszolút természetes, a végeredmény pedig egy igazi, hús-vér szociográfiai tanulmány. Nekem fájdalmasan sok ismerős pillanatot adott, meg hát gyerekként magam is jelentős mennyiségű időt töltöttem falun, úgyhogy ezek a „típusok” bizony itt-ott nekem is megvoltak.
Érdekes látni, hogy bizonyos emberek mennyire nem képesek érvelni. És valószínűleg nem is tudnak. És ez nagyon szomorú. Pedig fontos dolog kiállni magunk és a véleményünk mellett, mindezt úgy, hogy alá is tudjuk támasztani, hogy mégis mi a fészkes fenéért gondoljuk azt, amit. A „csak mert” nem érv. Nem kifogás.
Tibit nagyon sajnáltam. Ha ez van otthon, ebből hogyan lehet kitörni?… Valószínűleg sehogy, vagy csak nagyon nehezen. És, hogy én mennyire haragudtam az apára!…, hogy spoiler
Azon meg teljesen belelkesültem, hogy az egyik szereplő tisztára úgy néz ki, mint az én nagypapám „fiatalon”. Ha nem tudnám, hogy nem ő az, akkor gondolnám. Mondjuk, akár még lehetett is volna, mert nem állt tőle távol a szín/ház/játszás (tagja is volt egy társulatnak), de… itt sajnos biztosan nem ő van. :D :(

Nagyon meglep, hogy ennyire tetszett, de ennyire tetszett. A dokumentarista stílus, az amatőr szereplők, a dilemmák és a saját világba zártság…

Nos, akkor én csak megismételni tudnám az itt leírtakat:
http://snitt.hu/ertekelesek/133219

Hát… szóval ez egy kötelezően nézendő film volt egy egyetemi órámra. Ez fontos, mert magamtól nem biztos, hogy végignéztem volna.
Alapvetően a téma nagyon jó szerintem, illetve a megjelenítés is. Ám azzal folyamatosan problémám adódott, hogy ezt a régimódi, begyepesedett, vámpír típusú „anya” szerepet alig bírtam elviselni. Hihetetlen mennyiségű türelem kellett ehhez a filmhez, aminek fő cselekménye, hogy tulajdonképpen csakis egy szereplő az elképesztően szánalmas gondolkodásmódjából kifolyólag hogyan mérgezi meg a környezetét. Én abszolút nem tudtam ezt feldolgozni, máig sem tudom megérteni ezeket az embereket, pedig vannak ilyenek a környezetemben is. Nem tudom felfogni, miért volt olyan nehéz elengedni azt a szegény gyereket arra az útra, csupán 30 napra, nem örökre, ha egyszer a gyereknek ez kívánsága volt. Nem, lesz*rták a gyerek véleményét, főleg az állítólagos „anya”, akit semmilyen színben nem neveznék annak ezek alapján. Az, hogy szándékosan szabotálja a gyereke jövőjét, akinek talán abban a korszakban élve tényleg csakis az az egyetlen lehetősége lett volna az életben a világlátásra, hihetetlen, komolyan. Olyan mondvacsinált indokokkal jött elő a nő, olyan érvek nélküli szóhalmazzal, amely nem is indokolja azt, miért maradjon otthon a gyerek. Azért talán, mert ha neki nem lehetett soha jobb élete, már a gyerekének se legyen? Vagy mert az ő súlyosan fogyatékos érzelmi megítélése fontosabb, mint a gyerek élete?
Hát én sok mindent írhatnék még ide, olyan szinten akasztott ki a szereplő és ezáltal a film. S bár a környezet küzdött a nő ellen, akinek szinte semmilyen jogos és ész érve nem volt az önző anyai szerepen kívül, nem nyerték meg a csatát. Szegény Tibi meg maradt a szülei árnyékában és gondolom ugyanolyan életútja lett, mint a szüleinek. Kár.

Igazi szocreál film. Igazából az zavart benne, hogy az érvek ellenérvek az utazással kapcsolatban nem jelentek meg, pedig biztos lehetett volna összeszedni. Így egy kicsit lapos volt.

Amit szerettem benne, azok egyedül a humorok voltak. Nem értettem belőle szinte semmit, és untam is.