A harmadik történet ott folytatódik, ahol a második félbeszakadt: a nagy francia forradalom idején. Ami azt jelenti, hogy végre a nézők is megtudhatják, mi sült ki végül Jacques 'Foche' és üke, a szörnyű inkvizítor Jacquouillet találkozásából. Sőt, a "bájos” mosolyú Ginette is újfent színre lép.
A forradalom (Jöttünk, láttunk, visszamennénk 3.) (2016) 69★
110' · francia, belga, cseh · vígjáték, fantasy, történelmi 12
Szereposztás
Gyártó
Gaumont
Nexus Factory
Okko Productions
Ouille Productions
Kedvencelte 7
Várólistára tette 48
Kiemelt értékelések
Sajnos nagy csalódás volt a két kiváló rész után a megkésett folytatás. Már a bénácska magyarázat se tetszett, hogy miért tűnik a két főszereplő sokkal öregebbnek az előző részhez képest. Aztán a francia forradalom idején élt rokonok is… Felőlem gurulhatott volna mindnek a feje, olyan ellenszenvesek voltak. A híres történelmi szereplők is inkább elnagyolt karikatúrák voltak, a két főszereplő meg az időalagútban mintha saját magukat vesztették volna el. Az előző rész több szálon futott, itt hamar összeért minden szál, a poénok meg teljesen kivesztek a filmből. Nagyon sajnálom.
A nyitott végről csak annyit, hogy nagyon remélem, hogy nem lesz negyedik rész…
Kár volt az energiáért… meg sem közelíti az első két rész színvonalát, pedig azokban is találtam kifogásolnivalót bőven. Szinte értékelhetetlen… jól leült a végére
Bevallom töredelmesen, hogy az előző két rész nekem bizony kimaradt, az elsőből láttam csupán pár percet. Ez mit sem vont le a harmadik rész élvezetéből, ráadásul az elején a felvezető szöveg gyorsan helyretette a sztori alapjait. Időutazó hőseink ezúttal a francia forradalom idején kötnek ki, ami a történet szempontjából meglehetősen kétélű fegyver: a franciák valószínűleg nagyon jól szórakoztak a „politizálós” részeken is, viszont számunkra ez szerintem közel sem annyira részletesen ismert korszak (mínusz a töriszakos hallgatók persze :P), így ezeknél a részeknél úgy éreztem, kissé leül a film. Egyébként jól szórakoztam, jók voltak a poénok, azon pedig külön jót nevettem, mikor megláttam Götz Otto-t spoiler. :D
A film vége nyitva hagyta a lehetőségét egy folytatásnak, majd elválik, hogy élnek-e a lehetőséggel.
Hát ez valami szánalmas volt. Komolyan, fizikailag fájt végignéznem. Semmi poén nincs benne, leszámítva egy-két kisebb szóviccet. Ezért kár volt elpazarolnom ezt a majdnem két órát.
Nem ütött akkorát, mint az első rész. Az valahogy klasszikus maradt bennem. Jó volt újra látni természetesen, a merész Godefroy-t, és „hű” csatlósát „Zsákfost a bolondost”. Jöttek a jobbnál jobb beszólások, bár nem olyan intenzitással, és hatással.
Ami zavart, az a film hossza… és ha már azt nézed mennyi van még vissza a filmből, az nem éppen üdítő, de kétségtelenül picit hosszú. A másik pedig: valahogy úgy éreztem, hogy nem a két főszereplő volt, a két főszereplő. Bár ez kicsit bután hangzik, de így van. Nagyon belebonyolódtak ebbe a forradalomba, a sok (mellék)szereplőbe, a sok mellékszálba, és majdnem hoppon maradt Godefroy és fegyverhordozója.
Gyakorlatilag a forradalomra épült a film, nem a „két öreg harcosra”.
Azért tetszett a film, és aminek örülök, hogy nyitva hagyták a végét :)
Jöhet a folytatás!!!
A poénok nem ütöttek akkorát, mint az elsô részekben – inkább több apró volt, mint néhány nagyon emlékezetes. A történelmi háttér viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, mint eddig a lovagkor, ami így érettségi elôtt külön jó volt, lehetett versenyezni ki mennyit tud a szereplôkrôl.
Remélem a következô részre nem kell ennyit várni, kíváncsi vagyok hogy nyúlnak hozzá ahhoz a témához.
Az első két részt meg se közeliti,mig az előző részeket szinte végig nevettem,ebben alig van poén.