Joseon Chongjapi (2014–2014) 80% 7★

Azt hiszem, mindenképp ez az egyik kedvenc Joon Gi sorozatom :))
Lehet, hogy azért is érzem most jobban, mert nem daráltam le egyben az egészet, igyekeztem beosztani, mert tudtam, hogy ez az utolsó sorozatom (most a cameokat nem számolom :D), így tovább velem voltak a szereplők.

Imádtam, Park Yoon Kang jellemfejlődésének ábrázolását, a tucatnyi haj- és ruhaviseletét :D és amit Joon Gi csinált a karakterrel. Azt hiszem, ő is szeretheti a történelmi sorozatokat (idénre is reménykedett egyben, növesztette is a haját egy darabig :DD), és ez valahogy át is jön a szerepein. Biztos nagyon jó lehet a hangulat a forgatásokon, én spec imádnám ezeket a jelmezeket is, bár biztos nagyon szenvednek benne a hőségben.
Azon azért nevettem, amikor Nam Sang Mi mondta egy interjúban, hogy azért is szereti a hanbokot, mert azon túl, hogy szép és szépnek érzi magát benne az ember, jól takar és nem kell folyton arra figyelni, hogy behúzza a hasát XDDD

A történet kissé talán elnyújtott (bár elég összetett is), de én most nagyon élveztem, hogy ilyen hosszú :D Bőven volt idő megismerni a szereplőket – sokuk elég kemény háttértörténetet kapott, és sokszor éreztem, hogy nem tudok nem részvétet, szánalmat érezni irántuk, még úgy is, hogy időnként a legrosszabbat kívántam nekik… :S

Gyönyörű összecsapások és harcjelenetek tarkították az epizódokat – a puskák és kardok csatája még így lányként is levett a lábamról. A politika, a cselszövések, az öregek tanácsa viszont megint elborzasztott, amilyen szimpatikus volt a király az elején, úgy gyűlöltem meg a végére. :(
De imádtam a kis rendőrt, aki mindig oldotta a hangulatot a lököttségével és Kanemarut, aki sokszor bár inkább csak csendes szemlélő volt, végig hűséges barát maradt.

Azt is elég szörnyű volt látni, hogy a felvilágosodás vezetői épp olyan mocskos eszközöket használnak, ami ellen eleve harcoltak; felhasználva és feláldozva bárkit és bármit. Szerettem, hogy Park Yoon Kang és Soo In mindvégig tiszták tudtak maradni, sőt, egyre fontosabb volt nekik, hogy azok maradjanak. Én a lány karakterét is nagyon szerettem, nőként, finoman a háttérbe húzódva, de azért érdeklődve és nyitottan a világra, nem volt egy egyszerű szerep abban a korban…

A legvégén sajnáltam picit az utolsó jeleneteket, talán picit több boldogságot és szerelmet várt a romantikus énem. :))

Hol is kezdjem? Nekem tetszett. Egyáltalán nem rosszabb, mint az átlag történelmi akciós-romantikus. Ez is amolyan szabadságharcos- robinhoodos történet, csak később játszódik, mint a többi, jelesül az 1870-80-as évek környékén, mikor Joseon már kénytelen volt nyitni nyugat felé, és engedni a változásnak. Biztos nem volt egyszerű időszak, említik a sorozatban valahol, hogy most élik át a forradalmak korát, ami pl. Franciaországban már lezajlott.
Szerintem a történet érdekes volt, a színészeket szerettem. Lee Joon Gi és Han Joo Wan is jók voltak, de kiemelnék néhány mellékszereplőt. Yoo Oh Sung, aki örökké meghasonlott antagonistát alakít (biztos mert ilyen az arcszerkezete), itt is remek volt, és meg kell említenem Lee Dong Hwit, akit imádtam!
Tetszett, hogy tettek bele a westernfilm műfajára jellemző megoldásokat (rendezésben, operatőri munkában), ha már ez volt az egyik fő vonal, a lőfegyver mint a haladás jelképe a hagyományos karddal való küzdelem helyett. (Az elején van is egy eléggé szimbolikus jelenet a kard és a pisztoly találkozásáról).
Nagyon tetszett még a zenéje meg ahogy Lee Joon Gi beszél japánul (állítólag joseoni akcentussal, amit én természetesen nem tudtam fölfedezni, csak hallgattam, hogy milyen szép a hangja akkor is, amikor japánul beszél…)
Ami nem tetszett: sokáig állt a sztori, és nem haladtunk előre. Megértem, hogy ilyen a történelem, lázadnak, leverik, megint lázadnak, megint leverik, egyesek átállnak meg vissza, aztán megint lázadnak, mert most biztos sikerül. Csak így olyan volt, mintha a történet körbe-körbe járt volna, és mintha ugyanazokat a párbeszédeket hallottam volna sok egymásra kísértetiesen hasonlító szituációban. Nem mintha untam volna (a látvány több szempontból kárpótolt), de lehetett volna rövidebb is a sorozat.
Az utolsó részek aztán megint nagyon elkaptak (sok szereplőt eléggé megutáltam ekkor), és a vége is tetszett.
Összességében azt mondanám, tetszett, jó, hogy megnéztem, kár lett volna kihagyni, de türelmetlenebb sorstársaim lehet, hogy otthagynák a sorozatot a közepén.