Jeremiah Johnson (1972) 76% 19★

Ugyan a film egy valós személy életén alapul, engem most az életrajz helyett mégis sokkal inkább megfogott az a látás- és láttatásmód, hogy nem volt más dolgom, mint Johnson mellé szegődni egy képzeletbeli ló hátán és figyelni.
Figyelni a tájat, a csöndet, a magányt, a veszélyt, az élet-halál harcot a túlélésért ember és természet ellen. Szemlélni a változást, a belső útkeresést a hegyek között.

Sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Azt hittem, hogy nagyon ilyen westernes lövöldözős lesz (nem olvastam el a leírást), ehhez képest kellemes meglepetés volt, hogy a hegyekben „túráztunk” végig. Persze a film a régi kor szülötte, ami nagyon sok olyan dologban nyilvánul meg, amit már nem mernének beletenni egy mai filmbe, egy kicsit ki is kerekedett a szemem tőle, ettől függetlenül jó kis időutazás volt. Abszolút illik rá a kalandfilm címke, főhősünk elég sok kalandon megy keresztül míg „férfivá” érik, kimondottan szórakoztató film, olyan kis bekuckózós kívül hideg, benn meleg délutánra való.

Majdnem elaludtam, bár férjem azóta is a Jeremiah Johnsont énekli… Nem tetszett ez a sok vérontás és az sem, hogy a fehér ember indiánokat irtott. A táj szép volt.

Egész jó kis film az 1800-as évek Coloradójából. Robert Redford as Jeremiah Johnson először majdnem éhen hal, de aztán felveszi a Sziklás-hegység ritmusát. Varjú férfiakat öl, laposfejű indián nőt vesz feleségül (persze nem önszántából) és mintegy Chuck Norris éli életét a vadonban.
Persze vannak súlyos fordulópontok, de a Vándorunk úgy megszereti a természetet, hogy nem hajlandó 1000 méternél lejjebb ereszkedni.