Jazz Scene USA (1962–1962) 70% 1★

A Jazz Scene USA az egyik első többrészes, külön és exkluzív módon a jazz zenének szentelt televíziós műsor volt a hatvanas években. Korábban sem volt elképzelhetetlen, hogy jazz muzsikusok bekerüljenek ilyen jellegű adásokba, de kimondottan ilyen célzatú program nem létezett. A Jazz Scene USA ezek közül vastagon nem a legjobb, de felhozatalát tekintve sokféle izgalmat tartalmazott.

Retrospektív szempontból visszanézve a jazz aranykorának tekinthető időszak nagyjából 1945-től 1968-ig tarthatott – ekkor vált időtálló módon élvezhetővé a felvételi technológia, ekkor érte el a kiszenekaros jazz a legnagyobb népszerűségét, és ekkor fejlődött leggyorsabban a zenei világ, túlzás nélkül egy-egy irányzata pár évig tízezer fokos hőn izzott, hogy aztán átadja helyét egy újabb, forradalmibb mozgalomnak. Ezen kívül az ötvenes években már teljes joggal létezhettek ezek a meghatározó stílusok egymás mellett is: az egyszer már eltemetett dixielandet játszották régi, nagy öreg előadók és fiatal, új belépők is. Újjászülettek a harmincas-negyvenes évek legmeghatározóbb big bandjei, alműfajok pedig jöttek és mentek, de 1961 táján a tíz évvel korábban legnépszerűbb zenészek még játszhattak „büntetlenül” a saját maguk stílusában – kicsivel később ez már nem volt okvetlen magától értetődő. A hatvanas évek végére aztán az egyre avantgárdabb irányokba törekvő free jazz és a new thing elmarta maga mellől közönségét, a könnyűzene forradalmával és a társadalmi földrengésekre jobban reflektáló rock- és folkzenekarok térnyerésével szintén csökkent a jazz jelentősége, végül a fúziós irányzatok megjelenésével irányadó fősodor nélkül, egyre többen, többféleképpen kezdtek játszani egyre kevesebb hallgatónak…
A Jazz Scene USA tehát jókor készült jó helyen, sőt, a benne szereplő zenekarok kiválogatásában valójában kimondottan unikális volt! Számos meghatározó zenésze a korszaknak nem jött ide el, viszont meglepően nagy és gazdag merítést hallhatunk benne a west coast iskolából: ennek első és másodvonalbeli jeles képviselői is megjelentek a műsorban – Shorty Rogers, Shelly Manne, Teddy Edwards, Harold Land és Red Mitchell zenekara, Barney Kessel, Frank Rosolino, Cal Thader, Paul Horn. Ők mai szemmel nézve elsősorban a korabeli jazz ezen irányvonala iránt érdeklődőknek felelnek meg, a Blue Note, a hard és a post bop, a keleti parti fekete jazz hívei valószínűleg nem sok érdekességet találnának itt. A korszak leg-leg nagyságai közül valószínűleg Cannonball Adderley és Stan Kenton fellépése lehetett a legjelentősebb húzás a műsor részéről. Az összkép egyébként a fő irányvonal ellenére igen színes: vannak itt dixie zenekarok, énekesek, illetve olyan előadók is, akiket később nem is okvetlen a jazz műfajával azonosítottak.
A műsor technikai kivitelezése szerintem nagyon vegyesre sikerült: a stúdió hatalmas tereit sokszor nem tudták kitölteni a felsorakoztatott bandák, illetve a zenészek maguk néha látványosan feszengnek a kamerák előtt. Mint írtam epizódról epizódra, különösen a fúvósokat olykor rettentően előnytelen szögekből világították és filmezték. Az elérhető kópiák kép- és hangminősége általában rendben van, de hi-fi jellegű befogadói élményt nem tudnak biztosítani.
A műsort a második résztől vezető Oscar Brown Jr. maga is jazz énekes – a műsorvezetésbe érezhetően epizódról epizódra tanult csak bele, eleinte nagyon esetlen volt, de a későbbi részekben szimpatikusan és magabiztosan prezentált. Sajnos azt a részt, ahol ő maga a fellépő, nem találtam meg – hasonlóképpen nagyon hiányoltam a Les McCann, Jazz Crusaders, Joe Pass, Cal Tjader, Firehouse Five Plus Two epizódokat… Hivatalosan egyébként a 26 részből 8 került VHS, majd DVD formátumban forgalomba, de a Youtube-on én végül tízet tudtam felhajtani.

A korabeli jazz hívei számára kihagyhatatlan, de nem a legjobb televíziós program a Jazz Scene USA. Elsősorban is a west coast kedvelőinek fog bejönni – én is ebből a táborból érkezem, de az elérhető epizódok alacsony száma miatt jóindulattal tudom csak odaadni a hetest.