Izgnanie (2007) 89% 8★

Csodálatos film. Már az első filmje, a Visszatérés is elvarázsolt.
Így, a második filmje után már nyugodtan ki merem mondani, hogy egy kimagaslóan jelentős művésszel van dolgunk. Megkockáztatom, hogy Tarkovszkijhoz mérhető.
A képi világa, a film nyelve teljesen világos, hogy tarkovszkiji. Ez viszont nem abból fakad, hogy fölhasználja, idézi, utal a tarkovszkiji filmes elemekre, hanem abból, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik. Tehát ez a nyelv Zvjagincev saját nyelve, ami történetesen nagyon közeli Tarkovszkij nyelvéhez. Egy pillanatra sem lehet érzeni semmiféle epigonkodást.

Amiben viszont feltétlenül különbözik Tarkovszkijtól, az a történetkezelés. Ami gyakorlatilag nincs Tarkovszkijnál, nála nincsenek történetek.
Zvjagincevnél már vannak történetek, még ha azok nem is sokkal többek, mint a homályból éppen kibukkanó görög sorstragédiák. Nincs bergmani pszichologizálás, lelki labirintusok, itt a végzet ereje működik.

És persze rendkívül szomorú látlelet ez a ma Oroszországáról.
De példaértékű a művészi tett.

S te Nyájas Olvasó, ki meg fogod nézni e remekművet, készülj fel arra, hogy a szívedet kiveszik, s egy nagy kövön apró darabokra zúzzák, hogy aztán úgy rakhasd azt újra össze, hogy a világ és benne te is szépülhessen tőle! :-)
(átemelve a Moly Filmajánló zónájából: http://moly.hu/karcok/511379)