Itai no wa Iya nano de Bougyoryoku ni Kyokufuri Shitai to Omoimasu (Itai no wa Iya nano de Bougyoryoku ni Kyokufuri Shitai to Omoimasu 1.) (2020–2020) 76% 16★

Nagyon aranyos anime, ami tele van cuki, szerethető karakterekkel. Tetszetős a látvány, élvezetes a sztori, de körülbelül semmi mélység nincs benne. Persze, szól a barátságról és a szórakozásról, de ennyi. Hiányoltam valami központi cselekményt, célt vagy valamit, ami miatt izgulhat az ember. Ráadásul, hiába ez az alapja a sztorinak, Maple-chan képességeit nagyon eltúlozták. Nem rossz anime, hiszen tényleg aranyos és kedves, de lehetett volna jobb is.

Mostanában rengeteg sorozat és anime szól az MMO-ról, aminek persze én nagyon örülök, viszont hogy van miből válogatni, már a hibák is kijönnek… Ez is egy olyan anime volt, ami lehetett volna sokkal jobb is. Nem volt rossz, de…

Szeretem az MMO-s animéket, azért kezdtem bele ebbe is, hogy idei animeként biztos szuper jó, de hatalmasat csalódtam. Az alapötlet nem rossz, de annyira Maple/Kaede van fókuszban, hogy egy idő után élvezhetetlen, minden jó képességet csak ő kap meg. Ráadásul a vége is ilyen se füle-se farka.
Elpazaroltam erre egy csomó napot :(

Mintapéldája annak, hogyan kell VRMMO sorozatot csinálni. Aki a Shield Herohoz, SAO-hoz hasonlította (igen, ilyet is láttam), avagy gamerként értelmetlen baromságnak nevezte, abszolút téves szemszögből nézte az animét. A Bofuri íróján látszik, hogy valóban játszott már MMO-val, így azzal is tisztában van, hogy képtelenség valósként ábrázolni egy történetben. Mert céltalan és borzasztó unalmas lenne. Ha egy kiegyensúlyozott, pontosan szabályozott videójátékot talált volna ki, akkor nem történetet ír, hanem elmegy játékfejlesztőnek. Az anime ugyanis nem egy VRMMO játékról szól, hanem arról, hogy emberek játszanak egy VRMMO-val. Nagy különbség. Az elejétől kezdve tisztában van a lehetetlenségével, de kizárólag arra koncentrál, hogy szórakoztasson. Nem az a feladata, hogy „reálisnak” tüntesse fel ezt a virtuális világot, hanem hogy bemutassa, milyen izgalmas, hangulatos, élvezetes tud lenni a játékélmény. És ezt baromi jól megfogja. Főszereplőnek egy olyan lányt jelöl ki, aki egyáltalán nem járatos ebben a tevékenységben. Az ő szemén keresztül valami új, érdekes világot ismerünk meg, határtalan lehetőségekkel. Semmi száraz, unalmas farmolás vagy grindfest. A Bofuri jól példázza a kezdők és a „profik” közötti hozzáállásbeli különbségeket: Főhősnőnk, Maple nem foglalkozik (mivel nem is ismeri) a szokásokkal, egyensúlyra törekedéssel; csak úgy játszik, ahogy neki tetszik, ezáltal sokkal kísérletezőbb, meglepőbb lesz az eredmény. A sorozat fő humorforrását is ez adja: Maple folyamatosan „eltöri” a nemrég megjelent játékot egyedi megoldásaival, melyekre a fejlesztők vagy más játékosok nem gondoltak. Emellett a Bofuri szépen ábrázolja a gaming lehetséges pozitív hatásait a gondolkodásra, kreativitásra, szocializációra. Kompetens rendezés, történetvezetés, zenei aláfestés (Sally's Theme aztarohadt dejó) jellemzi, az akció-/harcjelenetei pedig meglepően kiemelkedőek (pár animációs probléma mellett is). Kulcsszavak: Kikapcsolódás és szórakozás.