Egy történet két emberről, akik a vonaton találkoztak. Azóta a sorsuk összefonódott, miközben átélték a szerelem, az elválás és az újraegyesülés folyamatát.
Kedvencelte 1
Várólistára tette 14
Kiemelt értékelések
Kiskakukk
AMI LENNI AKART:
Amikor találkozol az IGAZIVAL, de rossz időben….
Mi lett volna, ha….
AMI VÉGÜL LETT:
Két éretlen ember története, akik nem tudják megbeszélni a problémáikat, és a szegénység megmérgezi a boldogságukat.
Kiborított ez a film, majdnem ki is nyomtam idegből a felénél, mert a női főszereplő az agyamra ment. (Láttam már másban a színésznőt, miatta került várólistára ez a film… de amit itt művelt a karaktere, azok miatt szerintem egy ideig látni se akarom a képét ennek a csajnak.) A srácnak is voltak hülye dolgai, de amit a csaj csinált, főleg az elején, az bicskanyitogató volt… spoiler
Naszóval, a felétől azért már jobban tetszett, bár az igazi mélyrepülés kettejük kapcsolatában valahol itt kezdődik (egyébként döbbenetes, hogy milyen nyomorúságos körülmények között laktak :(). Nagyon ötletes volt, hogy a múltbéli szál színes, míg a jelen szál fekete-fehér volt (ennek miértjét először nem értettem, de nagyon frappáns indokot ad rá a film).
Őszintén? Sz.r kedvem lett tőle. Kinek ajánlom? Akik szeretik a szenvedős, keserédes szerelmi történeteket.
Lali
Különös hangulatú, stílusú film.
Van benne egyfajta kelet-európaiság, még a rendszerváltások előtti szocialista filmek világából.
Nyilván nem ellenzéki film, de meglehetősen pőrén ábrázolja a kínai fiatalok helyzetét, vágyait, vagy egyáltalán a környezetet.
Nincs kínai szuperexpressz, helyette a számunkra is ismerős zöld műbőrhuzatos másodosztályú vasúti kocsik. Nem a száguldó gazdaságot, hanem az aluljáróban feketén árult videókazettákat látjuk. Nem a gyönyörű szocialista/kommunista távlatokat, hanem a valós kínai, pekingi életet és vágyakat láthatjuk.
Ebből a szempontból mindenképpen nagyon érdemes megnézni, mert bármennyit is tudjunk a hírekből, könyvekből Kínáról, mindig az élet, az emberek hétköznapi élete az, ami élővé teszi papírszagú képzeteinket.
(Tervezem is, hogy minél több ország filmjeibe kukkantsak bele, hogy élővé váljon számomra az ottani világ.)
Ami a cselekményt illeti, az egy szerelmi kapcsolat végigkövetése, annak indulásától a végéig, sőt azon is túl.
Siránkozhatunk, hogy de kár, hogy nincs benne hepiend, de gyanítom, a távolkeleti kultúrák amúgy is másként állnak ehhez. Mintha a keveset, vagy más művekben akár az aligot is jobban megbecsülnék, a boldogságot, a hepit illetően.
Valahogy jobban elfogadják a sorsszerűséget. (Még úgy is, hogy ma már egyre inkább átveszik a nyugati világnak azt a nézetét, hogy az ember a saját sorsa kovácsa.)
Más irányból nézve ez azt is jelenti, hogy tegyünk el minden csöpp örömöt, ne dobjuk el őket könnyelműen, csak azért mert szomorúságokkal vegyülnek.
Szűrjük le, és gyűjtsük, őrizzük őket a valóban hideg napokra.
Finom, érzékeny film, tulajdonképpen minden rendben van vele.
(via: subtitleninjas.com)
