Hol van Anne Frank? (2021) 76% 7★

Kemény élmény volt ez a film. Ahhoz képest, hogy csak kicsivel több, mint másfél óráról van szó, nagyon sűrű volt, köszönhető ez a történetnek, a mondanivalónak és nem utolsó sorban a látványnak is. A film kidolgozottan összeforrt az elejétől a végéig, a valós történeti áttekintést vegyíti egy jelenkori, alternatív történetszállal, amit a napló felhasználásával kis mértékű fantasztikummal fűszerez meg. Kitty lineáris történetszálából konzisztensen ágaznak ki Anne Frankké, ami szépen lassan építi fel a történetvégi drámát. Nagyon jó volt látni, ahogy a két karakter együttműködik és számtalan témában nyilvánul meg. A klasszikus „csajos” dolgokon kívül reflektálnak a háborúra, a bunkerben töltött mindennapjaikra és nem utolsósorban a humort sem felejtik el, ami hatásosan oldja a rendre felhalmozódó feszültséget. Ahogy majd a kettejük közti interakció lassan eltűnik, úgy fog következetesen kirajzolódni, hogy nem csak Anne-nek lesz meg maga drámája, hanem Kitty is hordozni fogja a sajátját. Ahogy haladunk előre helyszínről helyszínre, idősíkról idősíkra, úgy fogja őt segíteni útjának beteljesítésében a felbukkanó mellékszereplők és a megannyi színtér. Azonban az ezen keresztül vitt, végsőként megfogalmazott mondanivaló sokat torzít, azt hasonló státuszba emeli, mint a holokausztot, nem törődve annak valós mértékével és az adott helyszín, Amszterdam szerepével. Azonban mégsem kap akkora hangsúlyt a sztoriban, hogy az relevánsan negatívummá váljon és végső soron mégis elgondolkodtató, hogy valós problémáról van szó.
Az élményt még a kifogástalan látvány és zene teszi teljessé. Például az üvegek és az ablakok tükröződésének megjelenítésére animációban még nem láttam ilyen mesterien kivitelezett vizualitást, de ezt még sok más komponensre is rá tudnám aggatni, talán csak a karakterek lógnak ki ebből a sorból, de azok viszont gyönyörű, folyékony animációt kaptak. A betétek hasonlóan mozgattak meg, jó volt átélni, amikor a zene alatt kicsit leült a film vagy csak a stáblistás dalt végighallgatni.
Annyit a végén mindenképpen leírnék, hogy csak azoknak ajánlom, akiket nem kerget el az animációs közléskultúra és rendelkeznek elég érzelmi nyitottsággal, hogy megtudják élni azt a drámát, ami nem kevés politikai visszhanggal is bír. Egyébként meg kötelező darabnak gondolom mind a művészfilm kedvelőknek, mind azoknak, akik hozzám hasonlóan élnek-halnak az animációért. :D