Gimai Seikatsu (2024–2024) 80% 4★

Szerettem ezt az animét. Nagyon lassú, kifejezetten búskomor hangulatú, de látom benne a realitást. Nagyon komótosan történik bármi is, a szereplők nem egyik napról a másikra lesznek tisztában az érzéseikkel. spoiler Tetszett, ahogy a szüleiket és a kialakult szituációt kezelték; ne a szokványos vidám és tetvérkomplexusos hebehurgyaságra számíts, mint ami a legtöbb animét jellemzi, ahol testvérek vagy mostohatestvérek szerepelnek. Kedveltem Asamura-kunt és Ayase-sant is, bár utóbbit néha nehéz volt megértenem. A lezárással elégedett vagyok, de nagyon sajnálom, hogy vége. Az évadnak legalábbis. Maga a sztori nem csak ennyiből áll, de szerintem ez nem feltétlenül igényel folytatást, jó ez a befejezés.

Ismerős ajánlására kezdtem el nézni az animét, elmondása szerint ez az egyik legérettebb romantikus történet, amivel valaha is dolga volt. És igaza is volt, nehéz olyan animét találni, amelyik ennyire komolyan veszi a romantikus szálat.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy pont ez volt a baja: Túlságosan komolyan vette magát. Alig volt élet az animében, csak beszélgetések, filozofálgatások az élet nagy történéseiről. Ez a történet a fejekben játszódott. Közben meg alig történt bármi is az animében. Nem egyszer tapasztaltam már én magam is, hogy ugyan fontos, hogy tudjuk, hogy mi miért történik, mert általa sokszor fejlődik az önismeretünk, csak közben meg ne felejtsük el, hogy az élet zajlik körülöttünk. Tényleg a humor az egyik legjobb forrása annak, hogy közel kerüljön két ember egymáshoz, ez teljesen kimaradt. Olyan érzésem volt, mintha ezen páros mellett csak úgy elmenne az élet. Az az epizód, amelynek az első fele szinte csak arról szól, hogy éli meg legbelül a történéseket, szinte már idegesítő volt. Nem beszélve arról a vörös hajú lányról… Nem értem, miért szériatartozéka a slice of life animéknek a bugyuta kislány.

Ugyanakkor a lezárás kétségtelenül szép volt. :) Sokáig 6 ponton volt nálam az anime, a vége adott rá plusz egy pontot. De úgy vélem, hogy az egész történetet egy movie-ban el lehet mesélni anélkül, hogy a nézőnek hiányérzete lenne.