Gensoumaden Saiyuuki Movie: Requiem – Erabarezaru Mono e no Chinkonka (Saiyuuki 2/S1.) (2001) 100% 1★

Az anime moviek általában egy teljesen különálló történetet szoktak elmesélni, új főgonosszal és céllal, és ez itt sem volt másképp, mégsem éreztem teljesen azt, hogy egy különálló történet lenne. Inkább olyan volt, mint egy hosszabb (1,5 órás xD) epizód, annyira jól bele tudtak mindent építeni a már meglévő sztoriba, nem éreztem, hogy bármi is kilógna a sorból vagy nem odaillő lenne. Persze volt egy kis klisé értezem is, néha már az is soknak tűnik, hogy újra és újra előveszik és felhasználják a srácok múltját, de mégsincs teljesen herótom tőle, ami már csak azért is fura, mert pl a Narutóban, amikor már 4x mutatták Sasuke múltját, a hajam tudtam tépni tőle. Na igen, ennyire megszerettem ezeket a srácokat, akikben ezúttal sem lehetett csalódni. :D Mellettük természetesen Kougaiji kis csapata is feltűnt, bár túl sok szerepet nem kaptak, inkább csak azért szerepeltek, hogy most is éreztessék, hogy Kougaiji nem olyan gonosz, mint amilyennek tűnni akar. Ha még nem mondtam volna: mutat némi Tsundere jellemet a fiú. ❤
Két új szereplőt kap mellé a néző, az egyik Houran, akiről hamar kiderül, hogy spoiler Sajnáltam szegény lányt, mert neki tényleg boldog élete volt, nem úgy, mint a sok hozzá hasonlónak. :(
A másik szereplő Dougan, igen taszító egy figura. Nagyon nagyon átlépte azt a szintet, amikor felnéz valakire, sőt még azt a szintet is, amit szerelemnek nevezünk. Amit ő művelt, az már beteges. Voltak érdekes tettei és megjegyzései… spoiler. Egyébként a cselekmény szerintem jól kidolgozott, kellően izgalmas és drámai volt, ahogy azt megszokhattam már. A grafika itt már sokkal szebb, mint a korábbiakban, és már Gojyo haja is vörös, nem ciklámen. :D Folyt a vér is, bár nem annyira volt brutális, mint a Burial és a Gaiden OVAkban, de legalább már nem cenzúrázták, ha leszúrtak, lőttek valakit. Összességében ez is hozta a kötelezőt, nem csalódtam, és biztos, hogy még újra fogom nézni valamikor.