Gargoyles (1994–1996) 93% 10★

Egyértelműen kedvenc lett. Alapból nyerő, hogy a főszereplők skótok. Goliath hangja pedig minden alkalommal megbizsergeti a dobhártyámat :) A gargoyle-ok nagyon szerethető karakterek. Hiába drabálisak és alapvetően harcos természetűek (valamint erős érzelmeiket üvöltéssel és ökölrázással fejezik ki :)), mégis gyengédséget ébresztenek az emberben azáltal, hogy nappal teljesen kiszolgáltatottak. Az emberek hozzák a formájukat. A legtöbbjük korlátolt, szűk látókörű, sokszor becstelen és fél az ismeretlentől akkor is, ha ezek a „lények” minden éjjel bebizonyítják, hogy jó szándékúak és segítenek a bajbajutottakon. A fő emberszereplő Elizat nagyon bírom, vagány és dögös nyomozó. Mondanivalója is van a sorozatnak, szinte minden részre jut valami tanulság, bölcsesség. Sok rész, de egy sem volt ami ne tetszett volna. Imádtam a ruhákat, a frizurákat, a napszemüvegeket. Kár, hogy senki nem kezdett el break dance-elni :) Biztosan meg fogom még párszor nézni. Köszönöm @LoneWolf, hogy felhívtad rá a figyelmemet!

Sosem értettem, hogy ez miért nem jutott el hazánkba, hiszen a Disney egyik legizgalmasabb, legsötétebb és legszebben megrajzolt sorozata volt, ami szakított a tündérmesés hagyományokkal és valami újat mutatott. Ugyan csak 3 évadot (a Goliath Krónikákkal együtt) ért meg, engem mégis mindig a képernyő elé szögezett, amint elkaptam valamelyik külföldi csatornán. Persze németül / angolul gyerekként nem értettem belőle sokat, de a lényeget igen és ez akkoriban bőven elég volt ahhoz, hogy megszeressem. Persze előfordulhat, hogy tudat alatt éreztem, nem akármilyen hangok állnak a karakterek mögött, hiszen úgy 30%-ban Star Trek színészek kölcsönözték őket, de rajtuk kívül is bőven akadnak még nagyágyúk a névsorban.

Na, hát erről anno fel sem merült bennem, hogy Disney lenne, annyira más, mint a többi alkotásuk. Sötét hangulatú, teljes mértékben elgondolkoztató. Továbbá nyerő a skót mitológiai háttér, és az eredeti hangok nagyon, nagyon odateszik magukat. Jó a téma, ezek a gargoyle-ok erőszakos, keménykezű, de igazságos és minden furcsaságuk ellenére nagyon is emberi lélekkel bíró figurák. És persze most is szót kell tenni a történet fő rosszfiújáról: David Xanatos gonosz, erkölcstelen, de korántsem javíthatatlan milliárdos, akinek fő tulajdonsága, hogy nagyon intelligens, és ha fő céljai nem is mindig teljesülnek, mindig nyer legalább egy kicsit. Persze nem ő az egyetlen, kifejezetten nagy ellenséggárdát vonultat fel a széria, akik mind veszedelmes, gyakorta taszító figurák, saját háttérrel és arccal.
Az első 65 részt mindenképp ajánlom, az utolsó 13 kicsit problémásabb, mert ekkorra a – 65 részes kvóta teljesítése után – már nem igazán maradtak képben az alkotók, és a vége egy viszonylag kedves hangulatú, epizodikus alkotás lett. Nem rossz, még mindig a jobb sorozatok között van, de bőven nem éri el a főszál szintjét.

Anno gyerekként a német RTL adón izgultam végig minden részét. Imádtam! Most felnőttként is meglepően tetszik (többször végignéztem angolul), és imádom, hogy bár Disney, nem a csilivili, habosbabos, rózsaszín világot tárja elénk. Erősen merít a brit mondavilágból, idézget Shakespeare-től és jól odamond a mai kornak. Van benne mágia, harc, dráma, halál, vér, könnyek, romantika és humor is. És sok-sok kaland, szerethető, vagy utálható szereplőkkel. Grafikailag is más, mint a többi Disney-rajzfilm, ami csak jót tesz neki. Ez egy olyan rajzfilm, amihez azért némi alapismeret sem árt, tehát inkább az idősebb korosztályt célozza meg.

Nem titkoltan a kedvenc karakterem Brooklyn, mert talán vele tudtam legjobban azonosulni. Vagy mert tetszik, hogy egyszerre vicces, ugyanakkor nagyon komoly és felelősségteljes karakter is. De ugyanígy a szívembe zártam a Manhattan Klán többi tagját is. Sőt, még Fox-szal és Xanatosszal is meg tudtam később barátkozni. Machbeth-et viszont valahogy sosem sikerült megszeretnem, sem Demonát.

Kár, hogy ez a rajzfilm nem jutott el hozzánk, de azok után, hogy milyen sorsa jutott pl. a Dragon Ball, vagy a Sailor Moon, nem is csodálom. Valószínűleg nem találták túlságosan „gyerekbarátnak” a rajzfilmet.