Gallowglass (1993–1993) 70% 1★

Azt már az elején tisztázni szeretném, hogy sosem voltam nagy krimi rajongó. Általában csak akkor néztem ilyesmit, ha a család egy tagját érdekelte valamelyik Agatha Christie-, vagy Murdoch nyomozó-féle krimisorozat. Ilyen tapasztalatok alapján nekem újat mutatott a Gallowglass, mert a középpontban nem a nyomozók – és ebből adódóan a nyomozás – vagy az áldozat(ok) volt(ak), hanem maguk az elkövetők. Persze a másik oldalról is bőven kapunk betekintést (még véletlenül sem a nyomozás oldaláról), de a fókusz akkor is Sandoron, kicsi Joe-n és később az ő fogadott nővérén, Tilly-n van.

Az előbb kiderült, hogy krimi rajongó nem vagyok, akkor meg miért is néztem ezt meg? – merülhet fel a kérdés. Nos, egyetlen ember miatt, aki nem más, mint *dobpergés* Michael Sheen. Kíváncsi voltam a korai munkásságára, és láttam pár részletet ebből a sorozatból, ezért úgy gondoltam, miért ne, ha ő benne van, olyan rossz csak nem lehet. Végül is nem tévedtem nagyot. Michaelben nem csalódtam, már itt is nagyon ügyes volt (és aranyos a göndör, szőkére festett hajával). Itt még jobban kihallatszott a wales-i akcentusa, amit az évek során szinte teljesen el tudott tüntetni a hangjából. Hitelesen játszotta kicsi Joe szerepét és én végig cefetmód sajnáltam, hogy egy ilyen emberhez csapódott, aki folyton kihasználta és lábtörlőnek nézte.

Már a cím is tükrözi az ő szerepét és a végére rájövünk, hogy tulajdonképpen Sandorét is. A gallowglass sok más mellett szolgát, vagy valaki adósát jelenti. Joe úgy vált mindezekké, hogy Sandor megmentette az életét. Onnantól kezdve az egyébként sem túl verőfényes léte értelmet nyert. Gyakorlatilag Sandor lett Joe Napja. Felnézett rá, és vakon megtett mindent, amire az kérte. Itt gondolhatunk arra is, hogy Joe bizony beleszeretett – ahogy Sandorra nézett nem is lenne meglepő – de Joe igazából – árva lévén – szomjazott az emberi kapcsolatokra, és azzal amit Sandor tett, továbbá a nagy terv, amit az szövögetett célt adott Joe-nak is.

Maga a sztori nem egy túlbonyolított valami spoiler. Egész jól fel van építve; a három rész jól felbontja a történetet. Az elsőben megtudjuk, kik a leendő elkövetők, Sandor indítéka is nagyrészt kiderül, megismerjük spoiler Ninát, a híres topmodellt; Pault, a sofőrt/ többminttestőrt. A második részben a terv kidolgozása történik, és Joe nővére is beszáll a cselszövésbe. A harmadik részben pedig végre valahára eljutunk a katarzishoz, de mégis az utolsó pillanatig kell várni ahhoz, hogy minden lezáruljon és világossá váljon.

A színészek és a karakterek: Paul Rhys olyan ügyesen játszott, hogy sikeresen megutáltam Sandort, és még a vége sem segített megváltoztatni a véleményemet róla; Joe-t szívem szerint jól megölelgettem és örökbe fogadtam volna én magam, hogy ne kelljen később ezeket átélnie; a Ninát alakító színésznőtől nem voltam hasra esve, voltak a nőcinek jó pillanatai, de a játékidő nagy részében csak fapofát volt képes vágni; a Paul karakterét játszó színész pedig egész felejthetőre sikeredett, kicsit Dallas-os mellékszereplő benyomását keltette. Tilly karakterét nagyon nem ismerjük meg, csak annyira, amennyire konfrontálódik a többiekkel, a háttérsztorija neki nem derül ki, a színésznő ettől eltekintve hiteles volt.

A zene a 90-es évekhez hűen tartalmaz szaxofonos dalokat, bár itt nem a romantikára akartak ráerősíteni vele (remélem). Az operatőri munka néha hagy kivetni valót maga után, de összességében tényleg nem volt rossz. Nem tudom, hogy mennyire lett könyvhű, mert azt nem olvastam. Nem valószínű, hogy többször meg fogom nézni, de a Michael Sheen rajongóknak szívből ajánlom.

Jaj, amúgy azon nagyon meglepődtem, hogy az első rész legelején az egyik jelenetben a háttérben magyarul kiabál egy anyuka a gyerekével. Hirtelen nem is tudtam hova tenni a hangot, azt hittem a környezetemben történik.

spoiler