Future Man (2017–2020) 72% 27★

Fél füllel-szemmel (a férjem nézte) se tudtam szeretni. Néha nevettem, de a sci-fi továbbra sem az én műfajom. Ráadásul Haley Joel Osment félelmetes volt.

Az első éved elég ütős volt, de a második nagyon ötlettelen. A felénél abba is hagyom. Kár érte, kiváló ügynök volt.

Egy resz utan kasza.nagyon kinos cucc.

Az első pár rész alapján nem tudtam hova tenni, de utána paródiaként tekintettem rá, így élvezhetőbb és valamennyivel érthetőbb volt. A 3 évad nagyon különböző, csak lazán kapcsolódnak egymáshoz és sokszor nagyon szürreális az egész… De egyszer meg lehet nézni, csak nem érdemes 30 perces szórakozásnál többet várni tőle.

2.évad: feladtam, nagyon semmilyen
1. évad: Imádtam!!!!!
Voltak jelenetek amin szó szerint könnyesre röhögtem magam, pedig azért eléggé egyensúlyoz a sorozat az alpáriság határán. (nálam nem lépte át, de el tudom képzelni másnak ez már sok)
A káromkodás egy kicsit túltolt az ízlésemnek, de ez az egyetlen rossz amit el tudok mondani róla.
Nagyon jó kis időutazásos sci-fi. Semmi tudományos dolog, ez szimplán szórakoztató.
Nem árt, ha az ember tisztában van néhány filmmel és utána néz ki is Corey Hart. Ugyanis rengetek utalás van filmekre, videojátékokra (amiket én nem is értettem) na meg a 80-as évekre.
A színészek szenzációsak, Josh remek, és a két általam egyáltalán nem ismert Derek Wilson és Eliza Coupe is fantasztikus a sorozatban.
13 rész, lezárva a sztori (természetesen megadva a lehetőség a folytatásra) és egy rész mindössze 23 perc körüli, szóval elég hamar ledarálható.
Nézzétek és szórakozzatok!

Nagyon beteg humorú sorozat, ami sokszor altesti, nem kevésszer hentelős, az én ízlésemnek kissé túl trágár, de mindenképpen abszurd.
Ugyanakkor szédületes kreativitású, csavaros SF sztori, ami keveri magában az időutazás összevisszaságát, a pop-kult és az általános kulturális utalások tömkelegét a masszív öniróniával.
Az első évad jóval pörgősebb és lendületesebb, látszik, hogy az első kreatív meeting eddig gondolkodott. A ’80-’90-es évekre való visszautalgatások, a kockák és a filmes szakma kifigurázása nem egyszer hangosan röhögős, de ne számítsunk olyan családbarát verzióra, mint pl. a Ready Player One volt. Ha már mindenáron párhuzamot akarunk, akkor a Family Guy közelebb áll, mind stílusában, mind képi világában, mind abszurditásában.
Csak éppen kapunk egy teljesen korrekt időutazós sztorit, amin már önmagában röhögni lehet.
A karakterek nagyon jól kidolgozottak és a színészeink remekül hozzák ezeket. A karakterfejlődés önmagát figurázza ki. Tigris és Farkas olyan sziruposan fejlődik, hogy az már fáj, és a második évad filozófikus Farkasát például nem lehet nem imádni.
Na a második évad eleje viszont egyértelmű lendülettörést szenved. Ebben a szériában a posztapokaliptika kerül a szarkazmus terítékére, de ne ijedjünk meg, nem rossz ez az évad, csak nem egyenes folytatása az első évadnak. Sem sztoriban, sem lendületben.
Egy kicsit a felvezetés is túl hosszúra húzódik, és az egész úgy indul, mint egy SF novellagyűjtemény. Sokkal visszafogottabb, kultúráltabb lesz a hangvétel és nagyobb hangsúly kerül a sztorira, ami viszont ehhez képest kicsit lassan halad előre.
A látványvilágok, a díszletek, a különböző alternatív idősíkok eszközrendszere, kulturális-társadalmi struktúrái viszont nagyon igényesen ki lettek dolgozva. Ami egyértelműen a hard SF irányába tolja a sorozat értékét.
Összefoglalva jó kis sci-fi lett ez, de két dolog kell hozzá, hogy élvezni tudjuk:
1) kellő immunitás a trágárság és a vérengzés feletti elsikláshoz és
2) némi ismeret a szórakoztató sci-fi 80-90-es évekbeli könyv és filmvilágából.