Francia szépség (2008) 71% 27★

Eléggé furcsa film – még francia film furcsaság-mércével mérve is, amihez pedig szerintem már kezdek hozzászokni.
Valljuk be, ha Amerikában készül el ez a sztori (részben) a 16 éves diáklány és az olasztanára szerelméről, sokkal erősebb lett volna a „predator” címkézés. Ami szerintem nem is baj, hogy itt nem volt túlhangsúlyozva. Jobban szeretem az olyan filmeket, amik képesek egyéni történeteket elmesélni, és nem példabeszédként funkcionálnak vagy ítélkeznek, ahelyett, hogy csak azok lennének, amik: fiktív filmek.
Egyébként elsősorban (értsd: egyetlen sorban kizárólag) Louis Garrel miatt néztem meg a filmet, de nem vagyok benne biztos, hogy amúgy jó választás volt-e erre a szerepre, nem tudtam elhinni neki, hogy egy mindenkivel kikezdő, gyáva gazember, de azt meg végképp nem, hogy egyáltalán ő egy tanár, szerintem túl fiatal volt hozzá, hogy ezt játssza hitelesen.
A történet érdekes, de nehezen átélhető, egyrészt, mert keveset tudunk meg a szereplőkről, másrészt pedig mert minden érzelem rémesen el van fojtva és pont azok a film legjobb jelenetei, amikor ezek az érzések mégis valahogy kitörnek. A zenék nagyon jók voltak, hangulatosak, ellenben mindenki borzalmasan öltözködött.
(Egy kicsit elgondolkoztatott az is, hogy én mit tennék a főszereplő lány helyzetében, bár nyilván az befolyásolná leginkább a kérdést, hogy a tanárom Louis Garrel vagy sem.)

Gyenge.
Azért mert gimisekről szól, nem kéne a filmnek is gimis színvonalúnak lennie.
Emiatt abban sem vagyok biztos, hogy ez így legalább a gimiseknek ajánlható-e.

Természetesen szép.
Halk, hangulatos, érzéki, finom. Talán enyhén túlzó, de nem bántó ez a túlzás, sőt, én úgy éreztem, hogy pont ez a túlzás kell ahhoz, hogy a filmet különlegessé tegye.
A szereplők egytől egyig szépek, szinte hihetetlen, de ez így van. A vége pont jó, a filmzene pontos, és nekem nagyon tetszett, ahogy kibomlik a főszereplő lány háttere, ahogy kibomlik mindennek a háttere.
Igazán magával ragadó, valahogy nagyon idilli, de nagyon szomorú is a világa, engem kicsit a Merülésekre emlékeztetett, annak a filmnek is ilyen melankolikus, elvágyódós, finom, borongós és mégis vonzó a hangulata.
A szereplői, a hangulata, a képi világa, a párbeszédei, a színvilága, meg a rebbenő apróságai teszik különlegessé a filmet, szerintem érdemes megnézni egy csöndes pillanatban.

Ilyen csak a filmekben van. A ROSSZ francia filmekben.

Léa Seydoux miatt néztem meg a filmet. Egy szerencsétlen sorsú diáklányt alakít benne, aki elvesztve édesanyját úgy dönt, hogy a fővárosban tanul tovább. Hihetetlen szépsége miatt a fiúk a bűvkörébe kerülnek, különösen Ottó, a visszahúzódó, félénk fiú, akivel kapcsolatba kezdenek. Ebbe zavar be az iskola olasztanára, aki a saját diákságában ragadoz fiatal lányokat, hogy megunva őket, másikak után nyúljon. Ő szeret bele Junie-be, ami aztán tragikus eseményekhez vezet.
Megfogott a film, mely diákfilm létére igazi mélységeket feszeget, az örök téma a szerelem, mely nem ismer barátságot és könyörületet.
Louis Garrel alakítja a felelőtlen, önző olasztanár szerepét, amit kicsit szerencsétlennek érzek, mert egyrészt igazából csak 3 évvel idősebb Léánál, így nemigen látszik a tanár-diák viszony, másrészt nem igazán tudta jól prezentálni a kíméletlen ragadozó szerepet.
Léa viszont nagyon nagyot alakít, nem véletlen, hogy azóta Quentin Tarantino, Woody ellen, vagy Enyedi Ildikó is forgatott vele, és feltűnt a Mission Impossible és a Jemes Bond filmekben is. Az Arany-Pálma díjról nem is beszélve (Adéle élete 1-2. fejezet)
Mondjuk e filmben nem értettem a cicivillantós jelenetét, amit a történet nem kívánt meg (mondjuk én, és sok férfitársam gondolom, egyáltalán nem bántuk)
Még sok szép szerepet kívánok neki, mert nagyon jó színésznő!