Francis-ról és Marcelről mindenki úgy véli, hogy becsületes, jó emberek. De a valóságban kisstílű szélhámosok. Egy éjjel Lucille, a különös fiatal lány rajtakapja őket, amint kirabolják a vele szemközti lakást. A lány megzsarolja őket, hogy hallgatásáért cserébe adjanak részesedést a… [tovább]
Főnök szoknyában (1964) 10★
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 1
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Csodálkozom, hogy korábban még nem írtam erről a filmről, de akkor itt az állásfoglalásom: a korai, idehaza nem kanonizált de Funés-mozik között ez az egyik legeslegjobb, főleg mivel mindannyiunk Lütyő felügyelője egyáltalán nem a tőle megszokott karaktert hozza! Kora és fekete-fehér kivitelezése semmit sem vesz el belőle, sőt, a vígjátéki él, a komikum még mindig rendkívül frissen és üdén hat – ez a mozi nem patinás, hanem kortalan, örökifjú.
A jól összefogott sztori, ez a bizonyos heist-paródia egyrészt nagyon elegáns. Elvekkel, tartással, stílussal megáldott betörők a hőseink, egy igazán kedvelhető és nagyon dinamikus páros képében: de Funés és Biraud remek partnerek, én sokadjára csodálkozom, hogy nem készült több közös filmjük. Nem a komédiában megszokott ellentétpárok ők, hanem olyan közönséges testvéri-baráti viszonyban álló figurák, akik egyébként is bármikor szembe jöhetnének velünk az utcán. Ez ugye de Funés komikus alkata miatt elsőre nem is olyan kézenfekvő, de ebben a filmben határozottan ügyesebben hozza az átlagembert, mint általában. Nagyrészt elhagyja azt a nagyon jellegzetes és sokak számára mai szemmel már idegesítő intenzív gesztikulációt, ami például Lütyőként azzá tette, ami.
Dany Saval Lucille-ja egy csodálatos figura: szerintem konkrétan a színésznőre írták, akinek tényleg minden mozdulatában egyszerre van jelen a csitriszerű ostobaság, hevesség és éretlenség, meg az éretlen végzetasszonya ravaszsága, precizitása, talpraesettsége és esze. Tökéletesen értjük, miért megy a két profi szakember agyára, de azt is, miért függ tőle a páros.
A mozi humora, mint központi tényező, kikezdhetetlen. A komikum sokrétű, vannak itt tipikusan korabeli de Funés-filmekből ismerős gegek, de egy-egy jelenet nyugodtan származhatna valamelyik jobb Folytassa… epizódból is, néha pedig akár még a Benny Hill Show hatását is felfedezheti az ember. Mindezt a magyar humor tökéletesen képes visszaadni: Ullmann Mónika és Ujréti László a két csodafegyver, és bár nem vállalták végül be, de nagyon érdekes lett volna Balázs Péter helyett is valaki mást hallgatni de Funés szövegeiben.
A zenét legalább részben Michel Colombier szerezte, akit épp tegnap dicsértem A skarlátruhás nő miatt – az itteni munkáját már lemezről is szívesen hallgatnám.
Számomra ez az egyik legjobb de Funés film, mindenkinek merem ajánlani!
Hippoforaccus
Gyengécske kis vígjáték az idők kezdetéből :)
Csak Funés miatt éri meg megnézni. A másik férfi főszereplő elég semmitmondó, a nő meg egyszerűen idegesítő.
