Férjet keresek (1940) 91% 15★

Szükségem volt most erre a filmre. Komolyan kezdett már megingani a két világháború közötti hazai moziba vetett hitem, amennyiben csupa olcsó ponyvát és operettet idéző, már akkor is kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk érzéseket sejtető darabbal traktáltam magam két napon át. A Férjet keresek ezek szöges ellentéte: ugyanúgy megvan benne a sajátosan magyar pesti high life, a gondtalan grófi-nagycsaládos mindennapok nagybetűs életérzése, mégis képes többet nyújtani puszta nosztalgiánál és hangulatnál, miközben még bárgyúságba sem süllyed.

A mozi legélesebb fegyvere Turay Ida: ez a csacska bajkeverő sokunk életéből ismerős lehet, speciel magam is évekig nyögtem egy ilyen hiperaktív madárka társaságát, de Turay prezentációjában szinte megszépültek az emlékeim. Az efféle személyiségek valójában mintha színesítenék, élénkítenénk szürke, szabályokhoz és gátlásokhoz kötött mindennapjainkat. De ha a való életben nem is kívánok senkinek ilyen fruskát mindennapi időtöltésre, a vásznon másfél óra erejéig bőven szórakoztató lesz az élmény!
Nélküle az egyébként nem túlagyalt, de mégis jól kimunkált forgatókönyv és dramaturgia elműködne persze, de vele teljes a kép. A komikus él mindenkinek jól áll, a ránézésre (és amúgy némelyikük esetében ténylegesen is) bőven harmincas éveikhez közeledő lányok jól adják a tizenéves bakfist, a családi idill ábrázolása kellemes és szellemes, a legvégső amorozó szerepében pedig Ungváry László brillírozik – miközben megvan benne a korszak gavallér férfijainak jellegzetes, ámbár mára elkopott vonzereje, tagadhatatlanul remek színész, aki ügyesen váltogatja a hiú, ragadozó férfi és a hős szerelmes karakterét. Mindemellett a zene kellemes, a szövegek, különösen a Turay szájába adott veretes, szállóigeszerű elszólások óriásiak, a humoros szituációk pedig rendkívül ügyesek, máig is teli szájú röhögést csiholnak ki a nézőből.

Kiváló kis blődli, ajánlom mindenkinek!

„Kár hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi.” Ez a gondolat keringett a fejemben, miközben néztem a filmet, és szerintem nem alaptalanul. Lehet, hogy több mint 60 éves a film, de komolyan, az összes új film elbújhatna az árnyékában. Szenzációs színészek, alakítások, ütős szövegek, kifogástalan történet, komolyan, ez a film számomra kész felüdülés volt, mindenkinek ajánlom, fiataloknak, időseknek, férfiaknak, nőknek, az egész családom remekül szórakozott rajta, Turay Ida pedig kedvenc színésznőmmé avanzsált, imádtam a játékát!

Ha valami,hát ez megérdemli a maximális értékelést.Minden eltalált ,és csak áldani tudom a rendező és a forgatókönyv írók nevét ezért :)
Százszor láttam már és nem ok nélkül.Semmi erőltetettség ,felesleges dráma ,csak a lényeges momentumok ,pedig egy hetet biztos felölel a film.Ugyanúgy tudok már előre nevetni a poénokon, mint máskor .Egy csomó "első "fűződik a filmhez nekem.Első alkalom ,hogy Bilicsit láttam,ebben a korban mindenképp ,első alkalom hogy Sulyok Máriát ,Rózsahegyi Kálmánt láttam ,Ungváryt ilyen fiatalon nem különben.Az pedig csak most esett le,hogy Pethes Ferenc is szerepel benne.Zseniális a maszkírozása ,hogy idősebbnek nézzen ki.

Az utóbbi 10-20 év legtöbb magyar romantikus vígjátéka elbújhat e mögött az 1940-es alkotás mögött. Bohókás, néhol bugyuta, mégis értékesen szórakoztató.

Nagyapám mozigépész volt, a filmek szerelmese és gyerekként muszáj volt a kedvenc fekete-fehér filmjeit néznem vele. Akkor nem nagyon szerettem ezeket, de most 20 év elteltével, így, hogy önszántamból nézhetem őket, szívesen fedezem fel a 70-80-90 évvel ezelőtti hazai műveket és a legtöbb valóban ma is megállja a helyét.

Én ezt a filmet imádtam! Annyira nagyon vicces! Hihetetlenül vicces és aranyos és hát imádom.