Farkasember (2025) 75% 11★

Csak és kizárólag Christopher Abbott miatt szántam rá magam, hogy moziban nézzek egy farkasemberes filmet. Egy kezemen meg tudom számolni, hány tényleg jót láttam, szóval fel voltam készülve a legrosszabbra.

Nagyszerű pozitív csalódás volt.

AMI REMEK:
– baromi jó, feszült, rémisztő hangulat (már a legelején az erdős résznél a frászt hozták rám)
– kifejezetten ÚJSZERŰ, ÖTLETES KÉPI ÉS HANGI MEGOLDÁSOK használata spoiler
– a cselekmény egy éjszaka alatt játszódik
– pont annyira véres és undorító, amitől még nem forog (annyira) a gyomra az embernek, de azért a horrorfanatikusok is megnyugodhatnak
– a pókos jelenet marha jó volt :D

AMI NEM JÓ:
– ki lehet találni, ki hal meg és ki marad életben
– némi szirup a család miatt itt-ott
– a kislány ritka bénán játszik

Nekem bejött.

Merész egy vállalás volt egy napra tennem a Nosferatuval O.o
spoiler
.
De nagyon para – nekem! XD

Lassú és unalmas.
Egy óra ment el a semmitmondó felvezetésre, és még mindig nem történt semmi. Ahogy olvasom, ez idő alatt félni kellett volna, de nekem nem jött össze ezúttal sem (elég fenevadak járnak köztünk a való életben, akik sokkal borzalmasabb dolgokat követnek el ellenünk). Ha nem moziban nézem, hamar elkezdtem volna nyomkodni a telefonom, és csak néha nézek fel, hogy megtudjam, mit hoznak ki ebből, mert annyi még érdekelt.
Faék egyszerűségű a történet, egyedül annyi érdekesség volt benne, hogy ezúttal nagyobb fókuszt fektettek az átalakulásra és a lény belső vívódására. További pozitívuma a rövidsége – amúgy is a rövid játékidőt preferálom, de ha ezt hosszabban el kellett volna viselni, akkor lehet, hogy lelépek a moziból.
A vége kikövetkeztethető, és szurkoltam is, hogy valaki tegye már meg, és mehessünk haza.

Röviden: csalódás.

„Hangja vastag, kitörő, látása, gonosz!”
Gyerek gondolat az oroszlánról.

Hogyan lehet újat mondani egy ennyire régi horror zsánerről, úgy, hogy annak csak filmes megjelenése jó százéves és túlzás nélkül ezer felett kell legyen a témába vágó „nézhető” filmek száma? (a nézhetetlenek mennyiségre pedig még nem találták fel a megfelelő földi léptéket…)
Talán úgy, hogy nem akarsz vele újat mondani.
Csak annyit, hogy az az izé -mondom AZ az izé – odakint van, és ez nekünk nem jó.

Ahogy a „Nosferatu”, úgy a mostani „Farkasember” is a „pincebéli büdös dög” receptkönyvéből dolgozik. Ennél fogva mint horror, lényegében földhöz ragadt, állatias, nyomasztó és nem habozik értésünkre adni, hogy címszereplője egy fenevad, melynek az ember csupán zsákmány. Nehéz elmondani, hogy a film milyen erős eszközökkel képes ezt bemutatni, mikor erre kerül sor. Úgy, hogy a film többségében még csak nem is erről szól.
Hanem arról, hogy miként lesz az emberből fenevad.
Talán évek óta ez a leginkább „folyamat-orientál” farkasember film, mely bemutatja, hogy a fertőzés pillanatától fogva miként távolodik el, voltaképpen lépésről lépésre az áldozat attól aki volt, és azoktól, akiket szeret. Miként válik ragadozóvá. A rendező ez irányú látomásában nincs semmi, ami „mentené a helyzetet”, ahogy fokról fokra rágja bele magát emberünkbe, mutatva, hogy ennek senkire nézve sem lesz jó vége.
És bár, ennek okán az amit látunk ugyan sokszor vész „homályba”, ám amikor láttatni kell mégis odateszi magát a film, ugyanakkor habár film, ez mégsem egy vizuális élmény. Ez egy audio élmény. Mikor nem látod, csak hallod, és mert a civilizált elme nem tud hozzá forrást társítani, magyarázatot adni a hangokra, ezért az érzék elkezd „lefelé kutakodni” az emlékezetben, lenyúlva barlanglakó őseink félelméig, hogy „ez nem egy jó hang!”
Tűpontos és aljas húzás ez, ám messze menőkig többé válik tőle a film.

S ha már több. Kicsit szembegyalogolva a mostani trendekkel a „Farkasember” egy kifejezetten „rövidke” film. Rövid, feszült, és nem érződik rajta, hogy kapkodna, pedig nincs sem játékideje, sem dramaturgiai lehetősége trükközni az idővel. Nem is igényli.

A „Farkasember” erős, a régi iskola szerinti horror, mely tudja, hogy ettől lesz félelmetes, ami, és attól lesz érdekes, amit mond.