Farkasember (2025) 64% 26★

Csak és kizárólag Christopher Abbott miatt szántam rá magam, hogy moziban nézzek egy farkasemberes filmet. Egy kezemen meg tudom számolni, hány tényleg jót láttam, szóval fel voltam készülve a legrosszabbra.

Nagyszerű pozitív csalódás volt.

AMI REMEK:
– baromi jó, feszült, rémisztő hangulat (már a legelején az erdős résznél a frászt hozták rám)
– kifejezetten ÚJSZERŰ, ÖTLETES KÉPI ÉS HANGI MEGOLDÁSOK használata spoiler
– a cselekmény egy éjszaka alatt játszódik
– pont annyira véres és undorító, amitől még nem forog (annyira) a gyomra az embernek, de azért a horrorfanatikusok is megnyugodhatnak
– a pókos jelenet marha jó volt :D

AMI NEM JÓ:
– ki lehet találni, ki hal meg és ki marad életben
– némi szirup a család miatt itt-ott
– a kislány ritka bénán játszik

Nekem bejött.

Lassú és unalmas.
Egy óra ment el a semmitmondó felvezetésre, és még mindig nem történt semmi. Ahogy olvasom, ez idő alatt félni kellett volna, de nekem nem jött össze ezúttal sem (elég fenevadak járnak köztünk a való életben, akik sokkal borzalmasabb dolgokat követnek el ellenünk). Ha nem moziban nézem, hamar elkezdtem volna nyomkodni a telefonom, és csak néha nézek fel, hogy megtudjam, mit hoznak ki ebből, mert annyi még érdekelt.
Faék egyszerűségű a történet, egyedül annyi érdekesség volt benne, hogy ezúttal nagyobb fókuszt fektettek az átalakulásra és a lény belső vívódására. További pozitívuma a rövidsége – amúgy is a rövid játékidőt preferálom, de ha ezt hosszabban el kellett volna viselni, akkor lehet, hogy lelépek a moziból.
A vége kikövetkeztethető, és szurkoltam is, hogy valaki tegye már meg, és mehessünk haza.

Röviden: csalódás.

Valahogy úgy sosem voltam oda a vérfarkasokért se könyvben sem filmben, más szörnyikéket jobban szoktam preferálni, nem is terveztem megnézni ezt a filmet, de mikor kijöttek az első trailerek úgy felhájpolták, hogy úgy gondoltam teszek vele én is egy próbát. Persze, ahogy teltek múltak a napok úgy kapott felváltva hideget és meleget, elég felemás értékeléseket kapott, azt hiszem összességében inkább csalódás volt ez a film a többségnek. Nekem nem voltak nagy elvárásaim még annak ellenére sem, hogy a Nosferatu nekem bebizonyította, hogy a fogpiszkálóméretűre lerágott csont vámpír témát lehet még úgy bemutatni, hogy nagy durranás legyen. Persze azt sem mondanám, hogy kellemeset csalódtam. Ez egy tisztességes közepes volt, de lehetett volna jobb is, ha a színészek kicsit jobban összekapják magukat. Pontosabban az anya karaktere…egy ponton túl ugyanis ő válik protagonistává, ami már csak azért is probléma, mert a hölgyike szerintem abszolút pocsék alakítást nyújt. Míg az apa áll a fókusz középpontjában addig nincs baj, Abott jól játsza az aggódó, törődő apát és férjet, majd később az antagonistává váló szörnyet, de az anyát játszó Garner szerintem borzalom. Semmi kémiát nem tudott kialakítani sem a férjét sem a lányát játszó színésztársaival, ami végülis magyarázható azzal, hogy alapból ez az egyik kiinduló konfliktus, hogy mivel az anyának van „otthonról eljárkálós” melója így mindig ő van kevesebbet a családdal, kissé mintha mindkettejüktől eltávolodott volna, szemben ugye a férjével, aki otthonról melózik. Oké, én ezt értem, szóba is kerül és az elején még bele is fér, nade azért, mikor felpörögnek az események, mikor már átmegy az egész egy survival horrorba, nekem nagyon fura, hogy a csaj pontosan ugyanolyan hideg, valahogy olyan gépies minden tette és mozdulata. A lányát alakító kiscsajba több színészi tehetség szorult, meglepően kellemes, de legalábbis nem idegesítő vagy irritáló alakítást nyújtott.
Nagyon hasonlít egyébként a Ragyogás sztorijára, csak valahogy felvizezve picit véresebb módon elkészítve. Ugyanúgy egy háromfős kiscsalád áll a középpontban egy izolált környezetben és itt is ugyanúgy az apa kattan be, aki elől az anya és a gyerek menekülni kényszerül. Ez a csaj itt nem egy Wendy…vagyishát ő, csak az érzelemmentes droid változata. És bár személyes és egyéni szoc problem, de az anyát alakító színésznő, miért néz ki úgy, mint egy tinédzser fiú, aki alig idősebb a lányánál? :( nem tudom, nekem valahogy zavaró volt a fizimiskája.
Egynek egyébként elment a film, abszolút nézhető kategória, csak sajna semmit nem tud felmutatni, amivel kiemelkedhetne a többi hasonszőrű film közül. A Benici Del Toro féle Farkasember szerintem egy fokkal jobb ennél, ott legalább kihelyezték a sztorit a 19. századba, így nekem a gótikus-viktoriánus hangulat miatt az jobban tetszett, de azt azért meg kell hagyni, hogy az atmoszféra itt elég jó, meglehetősen creepy, az átalakulási jelenet pedig egyszerre gyomorforgató és kísérteties.
A farkas kinézetébe nem szeretnék belekötni. A legijesztőbb vérfarkas ábrázolás számomra a Van Helsingben volt, engem attól a mai napig kiráz a hideg, de azért meg kell hagyni, ha az Abott féle farkasember jönne velem szembe egy sötét erdőben vagy éjszaka az úton az tuti, hogy szívinfarktust kapnék és teleraknám a kisgatyát.
Egyszer megéri megnézni, de nem lesz újranézős.

Merész egy vállalás volt egy napra tennem a Nosferatuval O.o
spoiler
.
De nagyon para – nekem! XD

„Hangja vastag, kitörő, látása, gonosz!”
Gyerek gondolat az oroszlánról.

Hogyan lehet újat mondani egy ennyire régi horror zsánerről, úgy, hogy annak csak filmes megjelenése jó százéves és túlzás nélkül ezer felett kell legyen a témába vágó „nézhető” filmek száma? (a nézhetetlenek mennyiségre pedig még nem találták fel a megfelelő földi léptéket…)
Talán úgy, hogy nem akarsz vele újat mondani.
Csak annyit, hogy az az izé -mondom AZ az izé – odakint van, és ez nekünk nem jó.

Ahogy a „Nosferatu”, úgy a mostani „Farkasember” is a „pincebéli büdös dög” receptkönyvéből dolgozik. Ennél fogva mint horror, lényegében földhöz ragadt, állatias, nyomasztó és nem habozik értésünkre adni, hogy címszereplője egy fenevad, melynek az ember csupán zsákmány. Nehéz elmondani, hogy a film milyen erős eszközökkel képes ezt bemutatni, mikor erre kerül sor. Úgy, hogy a film többségében még csak nem is erről szól.
Hanem arról, hogy miként lesz az emberből fenevad.
Talán évek óta ez a leginkább „folyamat-orientál” farkasember film, mely bemutatja, hogy a fertőzés pillanatától fogva miként távolodik el, voltaképpen lépésről lépésre az áldozat attól aki volt, és azoktól, akiket szeret. Miként válik ragadozóvá. A rendező ez irányú látomásában nincs semmi, ami „mentené a helyzetet”, ahogy fokról fokra rágja bele magát emberünkbe, mutatva, hogy ennek senkire nézve sem lesz jó vége.
És bár, ennek okán az amit látunk ugyan sokszor vész „homályba”, ám amikor láttatni kell mégis odateszi magát a film, ugyanakkor habár film, ez mégsem egy vizuális élmény. Ez egy audio élmény. Mikor nem látod, csak hallod, és mert a civilizált elme nem tud hozzá forrást társítani, magyarázatot adni a hangokra, ezért az érzék elkezd „lefelé kutakodni” az emlékezetben, lenyúlva barlanglakó őseink félelméig, hogy „ez nem egy jó hang!”
Tűpontos és aljas húzás ez, ám messze menőkig többé válik tőle a film.

S ha már több. Kicsit szembegyalogolva a mostani trendekkel a „Farkasember” egy kifejezetten „rövidke” film. Rövid, feszült, és nem érződik rajta, hogy kapkodna, pedig nincs sem játékideje, sem dramaturgiai lehetősége trükközni az idővel. Nem is igényli.

A „Farkasember” erős, a régi iskola szerinti horror, mely tudja, hogy ettől lesz félelmetes, ami, és attól lesz érdekes, amit mond.

Ne gyerekek… 75 százalék ? ez viccnek is rossz nemhogy horror filmnek.
Nevetséges volt az egész, minden csak nem ijesztő. Mai világbaan ez a farkas fej de tényleg ? Én igazán igyekeztem szeretni de ezt nem lehetett.