Ez itt a kérdés portré (2020–) 100% 1★

– Mint egy báty-öcs szerű valami. Tehát, hogy egy kicsivel több tapasztalata is volt… Talán nem is kicsivel, mert mondjuk az sokkal nagyobb tapasztalat, hogy valakinek kisgyermeke van, felesége… Én meg még hol voltam attól!… Volt a világlátásában valami… felnőttesebb dolog.

– […] a társulat összetétele volt annyira… annyira jó és annyira… pozitív, tehát, hogy tényleg nagyon-nagyon jó kollegák verődtek akkor össze abban az időszakban, és hát a Zoli… Azt hiszem, hogy így… Így ebben verte a mezőnyt. Tehát, hogy ő egy rettenetesen nyitott, nagyon érzékeny személyiség, egy olyan igazi társulati ember, akire mindig, minden pillanatban lehetett számítani.

– A Zolinak isteni humora van, de ezzel például sosem élt vissza. […] Elképesztően szellemes. De neki olyan finom humora van, tehát sosem volt ebben ilyen tolakodó.

– Csodálatos orgánuma van, csodálatos adottságokkal, de nem él ezzel vissza és mindig együtt van a belső tartalommal az, hogy ő vokálisan mit tud kifejezni.

– Ez az a színész, aki vállán elvisz egy előadást.

– Ő úgy jön az olvasópróbára, hogy tudja a szöveget. A szinkronban beszélgettünk már réges-régen, hogy… „Zolika, te olyan… Olyan bestia vagy! Te mindig megtanulod a szöveget, miért jó ez neked?! Hát tudod, van egy ilyen mondás, hogy… Hogy csak a gyáva színész tanul szöveget.” És akkor ott már majdnem összevesztünk, és azt mondta: „Ne haragudj, én így vagyok, én, ha nem tudom a szöveget, akkor…” Ő kéri el legelőször a példányt. Tehát még nincs is… Hogy mondjam, jóváhagyva, hogy kiadhatjuk, ő jön, és "Tessék nekem példányt adni, mert én nyáron meg akarom tanulni!"[…] Ezért nagyon kényelmes őt rendezni, mert mindent… Felkészült már a színpadon.

– Jó, mint minden színésznek, neki is vannak azért, hogy mondjam, ilyen… Hisztérikus részei. Amikor rágörcsöl valamire és akkor azt meg akarja fejteni. És akkor „Zolika, ne fejtegessünk, játszunk.” De alapvetően mindig a megoldásra törekszik. Úgyhogy nagyon-nagyon kényelmes vele dolgozni. És nagyon jó.

– Nagyon jó humora van. Amikor úgy esténként mondjuk már vége van az előadásnak és úgy megisszuk a második pohár fehérbort, akkor viszont már egy kicsit veszélyes. Mert akkor rá kell néznem az órára, hogy vajon meddig fog még beszélni. Hosszan, hosszan tudja nyújtani a dolgokat, és mindig ezt a kis pici kört úgy körbejárja. És akkor „Zolika, te már ezt elmondtad.” Na jó, akkor igyunk még egy pohár bort… Tehát ilyen ő.