És most valami egészen más (1971) 82% 12★

Bevallom, nem vagyok egy megveszekedett Monty Phyton-fan: a két meghatározó filmjüket láttam, megvannak a belőlük mémesült kulcsmotívumok, a Brian élete talán egy kicsit jobban is tetszik, mint a Gyalog galopp, de a Gallától elválaszthatatlan Repülő cirkusz világhoz elszánt és odaadó nézőként sosem jutottam már el, illetve Cleese szóló-munkássága és a Waczak szálló minden téren közelebb állt a szívemhez. Ehhez mérten lepett meg és nyűgözött is le ez a mindenféle rövidfilmet összegyűjtő egészestés MP-kaland.

El tudom képzelni, hogy ez a válogatás „best of” mivoltának köszönhető – talán ezek voltak a legjobbnak ítélt, legütősebb szkeccsek, az esszencia. Az öt angol fiatalember jelenléte a képernyőn nagyon erős, tipikusan korabeli, mégis elég jellegzetes karakterű színészek, akiknek gond nélkül elhisszük az általuk alakított sokszor teljesen átlagos, sokszor meg pont hogy a közhelyességig túltolt, karikatúraszerűen tipikus „angolos” figurát. Míg a rajzolt szekvenciák, illetve a poénok sokszor abszurd kimenetele az őrülettel határos, addig maga a jellemábrázolás elsőrangú – Cleese hisztériára fogékony alkata, Chapman karótnyeltséggel határos (emiatt az ezredes szerepében lenyűgöző) eleganciája, Idle feminin vonásai nagyon emlékezetesek.
A humor, amit vélhetően ma tipikus angol humorként jellemeznénk, érdekesen önfeledt és öncélú, avagy olykor céltalan. Kiviláglanak belőle afféle reakciók társadalmi problémákra, konfliktusokra, de ezeket egy percig sem veszik komolyan – a néző nem érzi azt, hogy ez a sokszor feketeségbe hajló komédia bármit is szájába akarna rágni, és ez bizony felüdítő.
Mindenképpen dicsérném a szinkront, amit rendkívül mód eltaláltak. Nyilván ehhez klappolnia kellett a szövegnek is, amiről – már – nem tudom, hogy Galla fordította-e, de a hangok nagyon a helyükön vannak, ilyen téren is kifogástalan a kreatív munka ránk eső része.

Tetszett! Ha ez a korabeli Monty Phyton és a Repülő cirkusz legjobb oldala, akkor vevő lennék a „maradékra” is!