Én, Daniel Blake (2016) 83% 40★

Ez egy igazi dráma egy kis emberről a nagy gépezetben. Megrázó film.

Ennyire szégyentelenül manipulatív befejezést nem tudom mikor láttam utoljára, és itt különösen éles a kontraszt, hiszen egy kifejezetten visszafogott filmről van szó. Sajnos tipikus tézisfilm, hiába fontos, ha csak ennyire telik, inkább írja meg egy dühös cikkben 2 flekken. Egyébként van egy-két epizód, ami emberi, néhány életszagú, pontos momentum, csak ez mind nagyon kevés. Ehelyett ajánlom inkább a Mennyit ér egy ember? c. francia filmet, az kifejezetten jó és átgondolt.

Az a fajta realisztikus film, amitől ökölbe szorul a kezed és kedved lenne az asztal mögül kiszedni a rendszer droidjait. Egy másik drámai, de nem ennyire drámai befejezéssel jobban megbarátkoztam volna.

Még most is könnyezek, ha eszembe jut.
Nem vagyok ügyfél, nem vagyok vásárló, nem vagyok fogyasztó. Ember vagyok. Bánjatok velem emberként.
Igen, én is Daniel Blake vagyok.
<3

Fájdalmasan, fájdalmasan életszagú film….

Bármennyire is hatásvadász és rendszerellenes a film, a maga csendes és visszafogott beletörődésével nagyon hatásos volt nekem. Ez persze a britt állami rendszert hivatott bemutatni, így országonként eltérő az ügyintézés, de azért jól bemutatja, hogy mennyire idegtépő küzdelem, hogy egy ember önhibáján kívül is kirekesztődik a megbecsült társadalomból.
Próbál viszonylag előítéletmentes lenni a film. És jó, hogy nincs se szerelmi, se drámai szál igazából. De én jópárszor megkönnyeztem a helyzeteket, amibe a főhősök kerülnek. Nekem nagyon megérte, sőt, az első 40 percig nem is számítottam rá, hogy ennyire fogom várni a végét. Érdemes megnézni szerintem…

Eléggé életszagú film volt. Meg is lepődtem azon, hogy az angoloknál sem működik fas*án a rendszer, pedig az már bőven nyugat. Bizonyos problémákat simán el lehetett volna intézni, amiket Mr. Blake is érezhetett a bőrén. Bár én itt elsősorban a technikai háttértámogatásra gondolok. Tényleg ennyire nehéz lenne, ha lenne mondjuk csak 3 ember egy ilyen irodánál, aki azzal foglakozik, hogy az idősebb, „analóg” embereknek segítsen eligazodni a digitális világ útvesztőiben? Vicc az egész…..
Azért eléggé öncélú volt olykor, de érdekes problémára hívta fel a figyelmet.
Az csak még komikusabbá tette, hogy politikusok miket mondtak a filmről….mintha nálunk lennénk.

Értem én, hogy komoly dolgokról van itt szó, sőt tragédiákról. De mégis olyan volt, mintha venném a legáltalánosabb, legszürkébb hétköznapomat, amit végtelenítve kell néznem. Nem érzékeltette igazán a helyzet tragikumát.
Ha valaki a szegénységből való kilátástalanságra kíváncsi, akkor inkább ezt a filmet ajánlom: A lecke (2014)
Vagy, ha a társadalomkritikus szál érdekli jobban, akkor ezt: Összeomlás (1993)

Nagyon balos film. Olyan volt, mintha Konok Péter írta volna, a főszerepet pedig egy fiatalabb Moldova játszotta volna. Akik csak a langymeleg, biztonságos, középosztálybéli távolból ismerik ezt a világot, azok nyilván fintorognak rajta, akik viszont ismernek saját környezetükből, esetleg családtagjaik között hasonló karakteret, azok egészen másképpen fogják nézni. Meg akik átéltek hasonló szituációkat… Nálunk is lehetne csinálni egy jó magyaros verziót az egészségügyre kihegyezve (kórházi viszonyok stb.).