Eltérítve 1971 (2024) 83% 7★

Remek moziélmény.

Profin megcsinált, izgalmas, és látványos film, ami sehol nem rugaszkodik el a realitástól. A légi manőverek, fel- és leszállások nagyon jól érvényesültek a nagyvásznon, mondhatni belepasszíroztak a székbe.
Nagyon tetszett a hangulat, a színészi játék (Yeo Jin Goo félelmetes volt ebben a szerepben) a feszültség adagolása, és a korrajz.

A végén a közönség megtapsolta a filmet. :)

7,5/10

Ha kollégám nem dobja fel, hogy nézzük meg ezt a filmet, akkor az egész filmfesztivál radar alatt maradt volna. Amit bánok is, mert az a hajós és a thriller/horror egész jól nézett ki. Majd meglesem őket, ha nem felejtem el.

Amint bejutottunk a nagyterembe (megint elfelejtettem a nevét), kezdődött a záróbeszéd, díjátadás, majd indult is a film. És milyen jó film volt, feszült, izgalmas, látványos, jó volt a színészi játék. De kezdjük szép sorjában.
Szégyellem magam, de nem ismerem a film történelmi hátterét. Tippjeim vannak, de ez a része kicsit homályban maradt.
A színészek: Ha Jung Wo, Yeo Jin Goo és Sung Dong Il lopták a showt. Az egész filmet ez a három színész vitte el a hátán, bámulatosan alakítottak. Mondjuk Yeo Jin Goo karaktere néhol átesett a túljátszásba, de ezt betudtam kis kattantságának.
A történet számomra fura volt. Mármint az a része, ahol vígjáték elemeket tartalmazott. Lehet, hogy ez nem szándékos volt, de például a tyúk eléggé sokáig foglalkoztatott. Szerintem egy ilyen történetet nem kell higítani, de lehet, hogy tényleg nem szándékosan csinálták, csak a nyugati, esetleg fiatalabb nézőknek ez így esett le.
Rengetegszer éreztem, hogy „úristen, most mi lesz?”, nagyon örültem, hogy végig lekötött és egyszer sem unatkoztam. Tényleg nincs benne üresjárat. Maximálisan adta a klausztrofób, „mind meghalunk” érzést.
A látvány is jó lett, de itt-ott azért csúnyácska volt a CGI.
Ami viszont zavart, az a felirat. Oké, hogy égetett az angol, de néha annyira összemosódott a koreai és a magyar szöveggel, hogy nagyon észnél kellett lennem.

Végezetül a közönségről. A mellettem ülő párocska olyan elképesztően idegesítő volt, hogy ha nem köt le a film, tuti beszólok nekik. Ropog a nachos, végig sutyorognak, a pasi ficánkolt (jó, én is, mert fáj a hátam). Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kollégám, Alex sem volt piskóta, ő is próbált beszélgetni a film alatt, meg motyogott, de ezt betudtam annak, hogy épp koreaiul tanul.
Viszont az jelent valamit, hogy a film végén a közönség megtapsolta az alkotást. Hát, ilyet sem láttam még. WOW!