A korszakalkotó természetfilm-sorozatban megelevenedik az élet lenyűgöző története hódításról, alkalmazkodásról és túlélésről Földünk több milliárd évén keresztül.
Kedvencelte 5
Várólistára tette 44
Kiemelt értékelések
Érdekes és mindenképpen tartalmazott új információkat, illetve bemutatott egy csomó élőlényt, amikről még sosem hallottam. Ugyanakkor borzalmasan repetitív; bizonyos képkockákat ötször-hatszor levetítettek (ebből négyszer ugyanabban a részben). A felépítése furcsa és feleslegesen erőszakos a szóhasználata; folyamatosan arról beszélnek, melyik élőlénynek milyen fegyverei vannak. Azon viccelődtünk, hogy simán lehetne ebből ivós játékot csinálni és egyetlen epizód végére garantáltan részeg lenne mindenki. Angolul élvezetesebb hallgatni, bár Papp János hangja is nagyon kellemes, de miatta azt hittem, az eredetiben is Attenborough szólal meg, aztán meglepődtem, hogy nem. Igazság szerint az első és az utolsó részt pokolian untam, többször is elszundikáltam. Nem ez életem legjobb dokumentum sorozata, de voltak informatív részei.
Érdemes megnézni, érdekes, jó ismeretterjesztő sorozat.
Az ősállatok modellezésében én egy kicsit jobbra számítottam.
Zavart, hogy az evolúciót mindenképpen dinasztiák harcával, árnyékban élőkkel, felemelkedéssel próbálja testközelbe hozni, érthetőbbé tenni.
Lehet, hogy sokaknak ez segít a jobb megértésben vagy az élvezhetőségben, engem inkább zavart, nem tartom tudományos megközelítésnek.
Nagyon sok érdekesség volt azért benne, jól el lehetett mélyedni az idő óriási mélységeiben.
Különösen fontosnak gondolom a különböző tömeges kihalások ismertetését.
Valahol az emberi önismeretünkhöz is igen jó segítség lehet a sorozat.
Viszont az utolsó rész, ami elvileg az ember felemelkedéséről szólna, nekem nagyon lapos lett.
Egyszóval sok érték van benne, érdemes megnézni – gyerekeknek is!.
De nincs közelében az Attenborough sorozatoknak.
Az Élet a bolygónkon egy kifejezetten látványos, lenyűgöző természetképeket és szépen animált lényeket felvonultató dokumentumsorozat. Egy érthető, követhető gondolati szálra felszőtt történetet mesél el az élet kialakulásáról és fejlődéséről, ami elé akár gyerekeket is le lehet ültetni. Kissé önismétlő, és helyenként nagyokat ugrik, valamint némi didaktikussággal is vádolható, de még így is egy remek ismeretterjesztő széria.
Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/12/06/elet-a-bolygonkon-…
Egy picit szétszórt volt a sorozat. Maga a képivilága szép volt és a mesélés is viszonylag nyugtató. De az össze vissza ugrálás az elvett a lendületéböl.
Az utolsó rész nekem nem passzolt annyira a képbe, de nagyon érdekes és jól felépített sorozat. Érdemes megnézni.
Kb. 2-3 rész volt, amiben elhangzottak tényleg érdekes infók, egyébként olyan, mint a legtöbb természetfilm mostanában: jó témák unalmasan és jelen esetben elnyújtottan kivitelezve. Nagyrészt az állatok vadászási, „udvarlási” szokásait mutatja be, ami engem hidegen hagy. Pedig lehetett volna miről beszélni, lásd. pl. a dínós epizód, ami egy hálás téma.
A CGI valóban látványosra sikerült.
Ilyen nyomasztó módon a tudtunkra hozni, hogy igazából bármikor kihalhatunk, amiatt amit a bolygóval teszünk…na de az elejétől. Imádom a természetfilmek minden fajtáját, a leírás és a plakát különösen tetszett, így bele is vágtam a sorozatba. Maga a sorozat nagyon szépen van felépítve. Tetszett, hogy minden részben próbálták a múltat és a jelent közelebb hozni egymáshoz. A múlt megelevenítése is nagyon szépre sikerült. Ami nekem tetszett még az a megközelítés. A világa létrejötte és annak fejlődése nagyon szép egy bizonyos szempontból, de mindent megelőzi és követi egy erőszakos cselekedet. Persze itt az állatok között ez csupán létfenntartás. Agresszív. Támadó. Pusztító. Nem olyan szavak, amiket a fejlődéssel kapcsolnánk össze, pedig elengedhetetlen hozzá. Ami nem tetszett, hogy sok volt az ismétlés a különböző, de az azonos részek között is. Viszont a mondanivalója nagyon fontos. Magam részéről már egy ideje próbálok tudatosabban élni, de minden egyes természetfilmmel erősödik bennem az elhatározás. A végén különösen tetszett a már – már ikonikus mondat, mely nagyon is igaz.
Még kisebbként minden alkalommal amikor megfázás, stb miatt itthon maradtam az ágyban, egész nap Nat Geo Wild-ot néztem mert imádtam. Nem is tudom már hogy találtam meg ezt de ez is elképesztően jó volt, és még annyira érdekes mint amit simán a TV-ben nyomnak. Az az egy nem tetszett hogy hogy ugrált az időben előre hátra egyáltalán, meg az élőlényekhez. Szerintem ha szépen sorban halad az idővel akkor is rendesen be lehet mutatni mindent, max nem lesznek így bekategorizálva a részek.
Akit kicsit is érdekel a földi élete alakulása és az evolúció, annak ez a sorozat nagyon ajánlott. A kezdetektől indul el és sorra veszi a törzsfejlődést, a fontos lépcsőfokokat és a kihalásokat. Értelmesen és látványosan magyarázza el a katasztrófákat. Olyan dolgokat is előtérbe helyez, melyeket máshol lábjegyzetként kezelnek. (Például azt, hogy a triász kezdetén végül miért nem az emlősök emelkedtek fel…)
A sorozatot a 6 éves, dínómániás fiammal nézem, aki nagyon élvezi és a legtöbb dolog számára is érthető.
Az össze-vissza ugrálás nekem sem tetszett. Amiatt nem tudtam beleélni magam igazán. Meg igazából az őskori élet érdekelt elsősorban és úgy érzem azokból nem sokat kaptunk. Kit érdekelnek a flamingók, ha lehet dinoszaurusz is?
Nem mondom, hogy nem érdes és gyönyörű felvételeket láthatunk. Ezek között viszont vannak ismétlések, ami szerintem olyan hatást kelt, mintha nem lett volna elég vágni való anyag. Pedig nem úgy néz ki, mintha spóroltak volna.
Részemről egyszer megvolt, kipipálva máskor nem veszem elő.
Népszerű idézetek
A valaha élt összes faj 99%-a mára kipusztult. A ma ismert életet a túlélők 1%-a adja.
Az ember olyat ért el, amit más fajoknak nem sikerült. Elszakadt a természettől, és fölé emelkedett. A mezőgazdaság mindent megváltoztatott, de újabb fordulat következett. Leleményessége minden képzeletet felülmúlóan messzebbre vitte az embert, és története a Föld felszínéről olvasható. Ami egykor vad volt, megszelídült vagy elveszett.
Túlságosan is sikeresek vagyunk a magunk és a bolygó kárára, ezért most mi okozzuk a következő tömeges kihalást. Nem csak az a baj, hogy élelemforrásunk a lakható területek több mint felét foglalja el… vagy, hogy az általunk kibocsátott szén-dioxidtól gyorsabban melegszik a bolygónk, mint az elmúlt 500 millió évben bármikor. És nem csak az, hogy felmelegítjük és savasítjuk az óceánokat, megbontva természetes egyensúlyukat, és elpusztítva a tengeri élővilág nagy részét. Vagy, hogy szélsőséges időjárási viszonyokat okozunk, tüzet és aszályt, amely visszavezeti a Földet a sivár kezdetekhez. És nem az a baj, hogy ezek közül egyet-egyet követünk el, hanem az, hogy mindegyiket, méghozzá egyszerre. Ráadásul, ami még rosszabb, hogy mindezt meteorsebességgel.
Habár ritkák, a tömeges kihalások úgy változtatnak a történelem menetén, mint semmi más. A Föld eddig öt ilyen apokaliptikus eseményt élt át, melyek mindegyike az élővilág több mint háromnegyedét irtotta ki. Mi több, a kezdetben domináns fajok helyét mindig az elnyomottak vették át. Hatvanhat millió éve nem történt tömeges kihalás. Most jó úton haladunk a hatodik felé. Csak az elmúlt 50 évben a vadon élő állatok populációja átlagosan közel 70%-kal csökkent, és ezúttal mi vagyunk érte a felelősek.
Ugyanakkor a borús előrejelzés ellenére marad egy halvány reménysugár. A földi élet alakulásának négymilliárd éves történetében mi vagyunk az első faj, akik megértik, mi történik a világunkkal. Mi vagyunk az első faj, akik tudják, hogyan hozhatnák helyre. Az intelligenciánk juttatott el idáig, és csakis az menthet meg minket. A jövőnk és a bolygó jövője még nincs kőbe vésve. Jelen cselekedeteink határozzák meg a földi élet történetének következő fejezetét. De bármit is tartogat a jövő, egyvalamit megtanulhattunk a múltból, hogy az élet mindig utat tör magának.