Elefánt dal (2014) 70% 17★

Erről a filmről üvölt, hogy színdarabból készült, nem is tűnik többnek lefilmezett színházi előadásnál – a rendezés egyáltalán nem ad semmit az élményhez. Mi marad? A színészek és a történet. Bruce Greenwood oké, hozza a visszafogott profit, de a film nagy részében egy kartonból kivágott életnagyságú mása is helyettesíthette volna, és nem áll be lényegi változás. Szeretem az ilyen sztorikat, ahol két intellektus egymásnak feszül, de itt nincs meg a két szereplő között az a szikra, és Greenwood nem is kerül fölénybe. Ez egyértelműen a Xavier Dolan-show. Dolan pedig pattog, grimaszol, gúnyolódik, és összességében olyan, mint egy figyelmet követelő kisgyerek (ami nem pontatlan karakterizáció), de folyamatosan úgy beszélnek róla, mintha ő lenne az ifjú Hannibal Lecter, egy szuperintelligens manipulátor, és a nevének hallatán a kórház dolgozóinak összekoccan a térde a félelemtől. Közben abszolút nem félelmetes a srác, nincs benne meg az a szuggesztív erő, csak idegesítő a tenyérbemászó vigyorával. Viszont ahogy lassan megnyílik, dobja az eltúlzott szarkazmust és sebezhetőséget mutat, a végére egész korrekt alakítás lesz. Sajnos maga a „mind game” meg a „rejtély” annyira nem is hangsúlyos a sztoriban, a rejtély megoldása meg enyhén szólva csalódást keltő. Emberi drámaként viszont nem rossz spoiler.

Dolant jó színésznek tartom, de ez a szerep (főleg a film elején) nem feküdt neki. A srácnak alapból olyan feje van, hogy az ember legszívesebben örökbefogadná, aztán a nagy beharangozás után belép a maga 160 centijével és elkezd az elefántokról beszélni, inkább megsimogattam volna semhogy féljek tőle. De még így is ezerszer jobb volt, mint Bruce Greenwood, akit költséghatékonyság címén egész nyugodtan lecserélhettek volna egy farönkre, valószínűleg nem vettem volna észre a különbséget.
Egyébként ez egy jól megírt, érdekes dráma, más köntösben lehet még jobban tetszett volna.

:(( Annyira vártam ezt a filmet, a leírás annyira jó volt, de a film… csalódás. Unalmas volt és felejthető.
Lehet én vártam sokat, valami hasonlót gondoltam, mint A bárányok hallgatnak, de hát nem olyan volt. Maga a pszichiáter- páciens kapcsolat miatt hittem hogy hasonlít. A film története gyakorlatilag erről is szól, ezért a film közepéig azt hittem, hogy olyan jó, drámai, mély és becsavarodós kis film lesz.
A színészi játék pocsék, pedig 5!! színész/nő játszik benne (ha a kislányt nem számolom, pedig gyakorlatilag ő volt a legjobb). Bruce Greenwood egy darab arckifejezéssel dolgozott és az sem illett a filmhez. Xavier Dolan miután a tavalyi év egyik legjobb filmjét megrendezte biztos úgy gondolta, hogy nem kell többet felmutatnia, a színészi játéka hanyagolható. Egy jelenetet leszámítva -ami nevetséges volt- a legjobb Catherine Keener volt.
Maga a leírásokban leírt mind-game és dominálás sem volt igazán érdekes, nekem nem tűnt fel, hogy Michael annyira okos lenne, persze a vége az lett ami, de nem volt… nem is tudom hogy mondjam, ennyi ötlete és kreativitása egy 6 évesnek is van.