Dzsungeltúra lúzereknek (2013) 45% 19★

Ezek a pisi-kaki poénokkal átszőtt Zucker-Abrahams utánérzések szinte már külön műfajt alkotnak a vígjátékok között. Minden egyes ilyen mozi bűnös élvezet a köbön, mert szemben a világról valamit mégiscsak gondoló (vagy ezt görcsösen tettető) Adam Sandler/Ben Stiller darabokkal, ezek esetében még a legkevésbé komolyan vehető aspektusokat is átszövi az önfeledt ökörködés – mindegyik szándékosan lövi magát be az annyira rossz, hogy már jó szintre.
A Dzsungeltúra lúzereknek ezt még meg is fejeli egy igazán izgalmas már-már cameo vendégsztárral, meg egy igazi duplacsöves paródiával, amennyiben egyszerre figurázza ki A legyek urát és általában véve a multicéges közegben robotoló kisemberek szintén ezer filmben bemutatott viszontagságos alá-fölérendeltségi viszonyait.

Bűnös élvezet a köbön, sőt, ráadásul még az újranézési faktora is magasabb, mint a legtöbb hasonszőrű darabnak. A pontszám ennél magasabb mégsem lehet, ez megint csak a műfaj sajátja.

Értem én, hogy Van Damme az egyetlen eladható név a filmben és ezért őt rakjuk a nagy totálban a poszterre, de alig szerepel valamit. Mondjuk ő az egyetlen, aki még néhány poént le tudott szállítani. A legnagyobb baj a filmmel, hogy iszonyúan erőltetett, pedig az alapötlet nem rossz és ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. De nem sikerült, hát ez van…

Aki valami pihent vígjátékra vágyik, az nyugodtan tegyen vele egy próbát.

Az eleje kimondottan vicces, főleg annak, aki dolgozott már hasonló környezetben…
Kár, hogy ahogy Van Damme eltűnik a szigeten, átmegy az egész valami elcseszett A legyek urába.

A helyszín szép volt, és volt benne 1-2 állatka, ezek tetszettek. + 1-2 poén is.
Viszont totál elszúrta az egészet, hogy nagyon erőltetett, nagyon gagyi altesti poénokkal nyomták telibe, szóval… =_=