Dzsungel Jack visszatér (1996) 83% 3★

A tény, hogy gyerekként nem láttam, valamint, hogy a szereplők más szinkronhangokat kaptak, már indokolttá tenné, hogy ne szeressem annyira ezt a folytatást. A borító is azt sugallja, hogy ez egy bugyuta folytatás akarna lenni. Ez azonban egyáltalán nincs így. Már az első megtekintés után annyira megfogott, hogy egy minimálisan jobban megszerettem, mint az első részt, ráadásul hamarosan a kedvenc filmjeim egyike lett. Ami a szinkront illeti, véleményem szerint nagyon jó munkát végeztek. Az új hangok illenek a szereplőkhöz. Akik sokszor látták az első rész, elsőre minden bizonnyal furcsa lesz, de szerintem nagyon jól elkapták a karaktereket. Legalábbis a mostani történethez, és a főszereplőink életkorához jobban illenek ezek a hangok.
Ami a történetet illeti, itt is hasonló a helyzet, mint az első rész esetében. Jack-et elrabolják, mert ritka állat. Itt annyi a különbség, hogy az előző részből a csaj nincs itt (nem is bánom), hanem az immár volt férje akarja megszerezni, egy filmforgatáshoz, ami sikerül is, és Jack megpróbál elszökni (Egyébként úgy emlékszek, az előző rész óta egy év telt el). Tehát a történet gyakorlatilag ugyanaz, mint korábban, viszont más hangsúlyokat kap a film. Az alkotás itt is két részre osztható. Az első fele a filmes, a második pedig a menekülős rész, bár ez nem tejesen igaz, de majd kifejtem.
Alapvetően könnyedebb, mint elődje, ami önmagában egyáltalán nem probléma, hiszen könnyebben befogadható. Valamivel több dal van benne, mint a korábbiban, azonban ezek is vegyes minőségűek. Vannak, melyek eléggé bugyutának hatnak, míg mások viszonylag komolyak. Ez mondjuk egy olyan pontja a filmnek, ami sokak számára elbillentheti pozitív, vagy negatív irányba, azonban itt nem szabad megállni.
A történet itt is a két főszereplőn van, Jack-en és Ritán, és az ő kapcsolatukon. És itt kell kitérnem arra, hogy a film igazából úgy osztható, hogy az első fele, amikor külön vannak, a második pedig, amikor együtt. Ugyanis a mese úgy kezdődik, hogy láthatjuk őket külön-külön, hogy bánkódnak azon, hogy a másik nincs velük. (Lehet, hogy egyesek szerint nagyon belemegyek ebbe a dologba, meg a Dzsungel Jack mesékbe, de egyszerűen muszáj kiírnom magamból, hogy miért szeretem ezeket ennyire.) A másik elvesztése miatti fájdalom igazából Jack számára nem kellett volna akkora bánatot okoznia, hiszen hazatért, együtt van a barátaival, visszatért a régi, megszokott, gondtalan életéhez. Viszont Rita, aki nem szakadt ki az eredeti életviteléből, csupán kalandosabb és veszélyesebb lett, mikor Jack-el találkozott, ő maradt ugyanabban az állapotban, és azt a személyt veszítette el, aki az egyetlen barátja volt. Az egyetlen állatot, akivel jóban volt, aki ráadásul azt az életvitelt élte, amire mindig is vágyott. Kicsit átfogalmazva, elvesztette álmainak megvalósulásának lehetőségét. Szóval a történet ezzel kezdődik, hogy várnak egymásra. Rita egy énekkel mesél Jack-ről a testvéreinek, míg Jack a dzsungelben szintén egy énekkel mesél a nagyvárosi kalandjairól. Azonban, amikor kérik, hogy még meséljen, elmondja, hogy képtelen rá, ugyanis hiányzik a barátja. és elordítja magát. Annak azért volt hatása.
Miután Konrád felvázolta, hogy miért is kell neki Jack, személyesen megy a dzsungelbe, hogy elkapja. Most azonban úgy, hogy kicsalogatja az erdőből, fakidöntéssel és úgy, hogy felgyújtja azt a szakasz, ahol van Jack. Ott pedig, ahogy realizálja magában, hogy mekkora a veszély, az a kétségbeesés számomra tapintható volt. Igazából nem tudom megmondani, hogy miért, hiszen nincs itt olyan zene, ami ezt váltaná ki. Egyszerűen lehet, annyi volt az oka, hogy míg az egyben a már leégett fákat látta, itt menekülnie kell a pusztítástól.
Ezek után a filmstúdióba viszik, hogy másnap kezdjék a forgatást. Jack először nyilván nem akar engedelmeskedni, próbál szökni, de nem sikerül neki. Miután azonban megmutatják neki, hogyha engedelmeskedik, akkor jó dolga lesz, bőven kap majd enni, meg ilyenek. Közben Rita értesül róla, hogy Jack visszatért a városba, de fogságban van, és próbálja kiszabadítani. Jack azonban a jólétbe elkezd elkényelmesedni, és már nem is akar annyira kiszabadulni. Viszont, Rita ismét rádöbbenti, hogy mekkorát téved. Ennek az első konfliktusnak a lezárása is szép lezárást kapott. Ehhez kapcsolódik, hogy míg az első részben Jack volt az, akit többször lenéztek, itt Rita az, akit lenéznek. Ezt azonban Jack-el közlik, hogy a rókák alsóbbrendűek. Szóval neki itt már a barátját kell megvédenie. Végül észhez tér és megszökik. Itt kezdődik a második fele a filmnek.
Innentől kezdve a mese megváltozik valahogy. Ettől kezdve kettejük folyamatos menekülése, egymáshoz igazodásuk és a kompromisszumokról szól. A menekülős részhez csak annyit, hogy audio-vizuális téren ismét sikerült remekül átadniuk a feszültséget és a hangulatot, bár a zene valamivel egyszerűbb.
Azonban a kettejük kapcsolatáról többet kell írnom. Alapvetően már az elejétől lehet érezni, hogy kettejük között több lesz barátságnál. Ez pedig a film második felében többször is egyértelműen előjön. Az pedig, hogy teljesen különböző környezetből jöttek és más életmódjuk és felfogásuk van, nem egyszer okoz problémát. Egy erdőben tudnak ideiglenesen letelepedni, ez a környezet pedig Jack-nek totál idegen. Az élelem fajtájától, mennyiségétől kezdődően, a bolhákon át, egészen az évszakok változásáig mindennel meg kell(ene) küzdenie. Azonban nem igazán hajlandó ezekre megoldást keresni, hanem inkább elmegy járni egyet. Ezek mellett sokszor siránkozik is. A feszültséget pedig Ritán vezeti le. Oké, hogy meg lehet érteni Jack-et, viszont számomra egyértelműen Ritának volt igaza a vitákban. Azt tudom elmondani erről a szálról, hogy remek, ahogy felvillantják azt, hogy egy kapcsolatban vannak nehézségek, és a veszekedés, a haragos szétválás nem megoldás. Egy ponton tényleg úgy néz ki, hogy elválnak. Azonban történik egy olyan, hogy Jack tudomást szerez arról, hogy Ritát Konrád a kutyákkal szét akarja tépetni. Ekkor felébred benne barátja iránti szeretet. Kibékülnek és folytatják tovább a menekülést. A gonosz itt is megbűnhődik, de az utazásuk folytatódik. Ez a lezárás nyitotta meg a folytatások lehetőségét.
Összességében ezt a részt is szívből ajánlom. Amennyiben az első rész nem tetszett, akkor ezt ne nézd meg. A poénokat pedig még meg sem említettem, amik szintén működnek, és a szomorkásabb hangulattól a vidámig ez is nagyon megmozgat.