Dupla szerető (2017) 69% 16★

A legnehezebb azt felfogni, hogy tulajdonképpen mit is láttunk. Nekem kellett hozzá néhány óra. Meg kellett például szabadulni azoktól a sokkoktól, amelyeket a nagyon hirtelen képi- és hanghatások okoztak. Vagy hogy mást ne mondjak, többször eszembe jutott film közben, hogy akkor mi is volt az első jelenet: erős kezdés. Aztán a vége-stáblista első mondata legyen meg, hogy a forgatókönyv Joyce Carol Oates: Lives of the Twins című könyve alapján készült, és rá kellett keresnem, mit írnak a neten a méhen belül elvesztett ikertestvérekről. Talán ennyi.

Ugyanis a film az IKER szó annyiféle jelentését, tartalmát megjelenítő, – a képzelet és a valóság határmezsgyéjén egyensúlyozó – művészi alkotás, amennyi abba a másfél órába belefér. Az alap egy szerelmi történet, mi más lenne megfelelőbb táptalaj és érzelmi környezet. Mert mi van, ha a szerelmed egy tök egyforma ikerpár egyik tagja. Mi van, ha van egy veled tök egyforma ikertestvéred. Jelent-e valamit, ha még az anyaméhben elvesztetted az ikertestvéredet (azt írják, nagyon is sokat jelent, még tipikus jellemvonások is lesznek tőle). És akkor még az emberben lakozó különböző ének létezését nem is taglaltuk, pedig az az utolsó jelenet ….

Nem is tudom, miért vontam le egy csillagot. Talán mert nem nagyon bírom a horrorisztikus dolgokat, még ha be is látom, hogy nem volt azokban semmi túlzás.

A francia szürke örven árnyalata, annyi külöbséggel, hogy ennek van értelme. A két főszereplő nagyon jól játszik, a vége meg kellően ütős. Persze, vannak kiszámítható fordulatok, meg olyan jelenetek, amiknél a fejét fogja az ember, meg előfordulnak logikai és egyéb filmes bakik, de ezeket leszámítva szerintem élvezetes. Üditő volt amúgy látni, a sok hollywoodi film között a francia szemléletmódot. Nem feltétlen mozibanézős film, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

Nem volt rossz, Ozon-hoz méltóan határfeszegető valamelyest. Jó hangulat, jó színészi produkciók. Erős wtf érzés, főleg a végén, de azért menet közben is többször. El nem varázsolt, de azért egynek elég jó.

Egyáltalán nem volt ez rossz film – nem is a meglévő értékelések miatt írom, inkább, ahogyan nekem beharangozták –, de végig az volt az érzésem, hogy Ozon átszűrte a Fiatal és gyönyörűn, majd újraforgatta Cronenberg Két test, egy lélek című filmjét.