A Steve Martin és Michael Caine játékával fémjelzett film nem véletlenül ihlette meg a „színházcsinálókat”. Az izgalmas, fordulatokban gazdag és rendkívül humoros történet kiváló zenével fűszerezve robbant be a Broadway-re 2005-ben. Útját nevetés-orkán, tapsvihar és díjeső övezte. Nevetés, tánc… [tovább]
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Londonna
2 hozzászólás
Lassan 3 hónapja már, hogy A Riviéra vadorzói (1988) musicalváltozatát megnéztem színházban. Eredetileg nem érdekelt, ősbemutató ide, ősbemutató oda, de amikor kiderült, hogy jövőre hol mutatják be, és ki lesz Lawrence Jameson, hát, mondanom sem kell, hogy muszáj volt ellenőriznem, hogy egy év múlva kb. mire számíthatok… Úgyhogy félretoltam a musical'undoritiszt', és tényleg beültem rá kiművelődni…
Azt kell mondanom, hogy akkor kellemesen csalódtam, sokkal kínzóbbra, kínosabbra, vacakabbra számítottam, ehhez képest kaptam egy egészen szórakoztató kis marhaságot, egészen jó zenékkel. (Bár hozzá kell tennem, hogy így is van benne pár szerintem tök felesleges töltelék dal, de hát ez van.)
Anno beugrással láttam, tehát nem az játszotta Lawrence Jamesont, aki amúgy, hanem Mészáros Tibor, aki egyébként rendezte is magát az ősbemutatót. Nos, bár én kedvelem őt, jó színésznek tartom és ő mindent megtett, de ez a szerep bődületesen nem illett hozzá. Pár perc után ki is kapcsolta őt az agyam, és már csak spoiler láttam és hallottam lelki szemeim előtt, s bár csak így, fejben pörgött a „film”, de én abszolút el voltam varázsolva, bűvölve. Ezt a szerepet Neki írták, gondoltam és gondolom most is. Szerintem hazai színpadokon nem lesz Nála jobb hangú, alkalmasabb, rátermettebb, sármosabb választás, az hétszentség.
Nade. Most megnéztem ezt az eredeti, amerikai verziót is, kíváncsi voltam. Meglepődve tapasztaltam, hogy bizonyos tekintetben nagyon más, mint a magyar. Ez előnyére is szolgál, de hátrányára is. Előnyére, mert sokkal egyszerűbb / szerényebb díszletekkel is működik. Hátrányára, mert ahogy észrevettem, a másik főszereplőt egy kicsit eltolták a ripacs irányba. Norbert Leo Butz viszont egyáltalán nem ripacs, sőt, kifejezetten szerethető és nem sok(k), mint a magyar verzióban. Visszafogottabb, na. És nekem ez jobban bejön, mert nem vagyok híve a nagy harsányságnak, ripacskodásnak. Itt ezt jó érzékkel kikerülték.
John Lithgow nagyon tetszett Lawrence Jamesonként, benne határozottan megvan a régivágású, elegáns sárm, ami ehhez a szerephez nélkülözhetetlen. Ugyanakkor „sajnos” itt is beleestem abba a hibába, hogy egy idő után elkezdtek kalandozni a gondolataim, és megint azt a bizonyos Másikat képzeltem oda a helyére… Itt nehezebb volt, hiszen a szövegekre már nem igazán emlékszem, az angol meg nem magyar, de a mozdulatok, a jelenlét és kisugárzás oda volt képzelve. És megint csak el voltam bűvölve… :3 :D
Úgyhogy nagyon kíváncsian várom a jövő tavaszt, hogy a képzeletem manifesztálódjon – legalább ilyen téren –, s láthassam / hallhassam a legtökéletesebb Lawrence Jamesont. :)
A(z egyik) kedvenc dalom pedig egyébként ez: https://www.youtube.com/watch…
Meg is fordult a fejemben, hogy esetleg majd én is autentikus cowgirlként fogok „begaloppozni” a nézőtérre, bár tartok tőle, hogy kicsit sem néznének hülyének… :'D De már csak a poén kedvéért is megéri megfontolni. :P
