Rebecca – A Manderley-ház asszonya (2010) 81% 10★

Hosszú múltra tekint vissza a történetem ezzel a musicallel. Emlékszem, annak idején, a premier évében, anyukám még színházban látta (épp elkezdődött a nyári szünet :D), és, ahogy előtte leírta, miről szól, nagyon megragadott a sztori. Miután pedig jobban utánanéztem, láttam, van belőle könyv is, ennek megörültem, rögvest kivettem a könyvtárból és elolvastam. Imádtam. A musical dalait meg onnantól folyamatosan hallgattam, oda és vissza, noha a teljes darabot eddig még sosem láttam.
Nos, most ennek is eljött az ideje.
Elöljáróban elmondanám, hogy szerintem jól sikerült feldolgozás, a dalok, persze, csodásak, de ezt már tudtam eddig is. Valamint, meglehetős dinamikával és izgalommal adtak vissza egy amúgy lényegében nem túl cselekménybő könyvet. Meglepő, tudom, de igazából a kötet nagy részét az teszi ki, hogy sétálnak és teáznak, ahogy jó angolokhoz illik, és csak a legvégén jön az izgalom – én ennek ellenére szerettem, talán azért, mert erős volt az atmoszféra, és az írónő remek hangulatot teremtett. Ez utóbbi a musicalben is jelen volt, külön tetszettek a különféle árnyhatások. Ami kissé meglepő volt anno spoiler.
A továbbiakban a két szereposztást vetném össze, mert itt csúcsosodott ki nálam, milyen sokat is számít: előbb a Szinetár-Bereczki párossal néztem meg, majd ma a Szabó P. – Vágó Zsuzsi verziót is. Az előbbi nem igazán tetszett: az utóbbi nagyon.

Szinetár Dóra – Bereczki Zoltán – Nádasi Veronika és még sokan mások:

Kezdjük azzal, hogy az évek során, szép fokozatosan, ellenszenv alakult ki bennem Szinetár Dóra iránt, amit próbáltam lenyelni a mű megtekintése során, mégsem ment. Már csak azért sem, mivel a darab több, mint felében, nem működött nálam a művésznő, mint félénk, esetlen lányka – onnantól, hogy a karakter a sarkára áll, már sokkal jobb és hihetőbb. Bereczkit nagyon szeretem, és nem is játszott rosszul, sőt, de valahogy ő sem volt az igazi, ebben a szerepben. Nádasi Veronika elsőre sok volt nekem, aztán lassanként megszoktam: függetlenül attól, hogy Mrs. Danvers ugyan őrült volt, de a regény alapján nem ez a kimeredt szemű, nyíltan eszelős típus, inkább az a csendben sompolygós fajta: viszont színházba az előbbi illik, és, mint már említettem, lassanként hozzászoktam. Földes Tamás Frankje nagyon szerethetőre sikeredett, MÁZS viszont ugyancsak nem passzolt nálam Fawellként – ugyanakkor ez csak személyes észrevétel, mert egyébként ő is jól játszott. Szulák Andreát viszont imádtam: ezt a karaktert mintha csak neki írták volna, egyszerűen lubickolt a szerepben. Ha csak megjelent a színen, már elfogott a nevetés, zseniális :DD
Mindent összevetve: nem volt rossz, de mégsem az igazi.
Csillagozás: 10/7.

Vágó Zsuzsi – Szabó P. Szilveszter – Nádasi Veronika és még sokan mások

Kilométerekkel jobban bejött. Vágó Zsuzsit az Abigél óta imádom, és itt is csodásan alakított: minden ízében remekül adta vissza a kezdetben végtelenül gátlásos, félénk, fiatal lányt (ahogy az étteremben feszengve, görnyedt háttal leül Maximmal szemközt, attól még a néző is elkezdi magát kényelmetlenül érezni :DD). Szabó P. meg… Hát, ő Szabó P. Szilveszter :D Számomra sokkal hitelesebb volt az elegáns, angol gentleman szerepében, aki idővel kezd mind jobban összeroppanni a múlt nyomása és a titok súlya alatt. Ha nem is szólt semmit, csak bejött, leült, már az is annyi méltóságot sugárzott, hogy az valami hihetetlen. Tetszett az is, hogy az ő előadásában a végefelé Maxim nem dühös, mint Bereczkinél, hanem fél. A regényben is Maxim nem dühöngött, nem őrjöngött, amikor kisülni látszott a titok: hanem rettegett. Nekem ez így ezerszer emberibb és szimpatikusabb volt. Plusz (és tudom, hogy ez most furcsán hangzik), közte és Zsuzsi között sokkal jobban megvolt a kémia, mint Szinetárék közt. Ami vicces, mivel ők akkor még a való életben is házasok voltak… Nem tudom, bezavart-e az, hogy ma már tudom, miként alakult kettejük kapcsolata, mindenesetre én kissé feszengtem tőlük. Mindegy, ez már csak mellékes megjegyzés volt.
Pálfalvy Attila Frankje itt is rendben volt, Nádasi még jobban játszott talán, mint előtte… Akit pedig igazán imádtam (Szulák Andrea mellett, aki itt visszatért, nagy örömömre :)), az Bálint Ádám Jack Fawell szerepében. Kész voltam rajta :DD Nála is hasonlóképp vélekedtem, mint Szuláknál: egyszerűen ráöntötték ezt a szerepet; ahogy felölti azt a megnyerőnek szánt, sz@revő vigyorát… Zseniális!
Mindent összevetve: ezzel a szereposztással ezerszer jobban élveztem, és inkább meggyőzött.
Csillagozás: 10/10.

Összesítve tehát 10/9-re értékelem. Sokért nem adnám, ha egyszer még láthatnám színházban is… Mindenesetre, a Hitchcock-filmet most már tényleg megnézem (nem, még nem láttam azt se – shame on me!)

Kap egy erős hatost. Sorban nem tudom, hogy a zeneszerzőknek hanyadik darabja ez, de azt tudom, hogy az utolsó, ami tele volt zenével, dudolható dallamokkal… ikonikus jelenet, amikor a házvetezőnő Rebekáról énekel, illetve az orchidea jelenet… Polyák Lillára lett öntve a karakter, ahogy ő megformálta a színpadon, a hangja, a megjelenése – hát, felállt a szőr a hátamon – abszolut pozitiv értelemben, zseniális. Nem kedvenc, de 1x jó volt végignézni.