Pop és Dew két fiú, akik ugyanabban az iskolában tanulnak. Ám lassan kezdenek rájönni, hogy talán több is van köztük puszta barátságnál. Azonban olyan korban élnek, ahol a homoszexualitás még nem elfogadott, és miután elválnak útjaik, csak huszonhárom évvel később találkoznak újra.
Kedvencelte 3
Várólistára tette 16
Kiemelt értékelések
crissy
Feldolgozás, de közben mégsem, ezért nem is tudom az eredetihez hasonlítani, hiszen annak a tükrét láttuk most. Ez a verzió felcserélte tulajdonképpen a sorrendet, s emiatt teljesen más érzelmeket vált ki, más problémákat mutat be. Más a hangulata, más a súlya is. Nem ugyanaz a mérleg, úgyhogy nem is fogom az eredeti változathoz hasonlítani az értékelésemben/csillagozásomban, hanem arra fogom koncentrálni, hogy mennyire fájdalmas egy történetet mutat be, s Ohmnak legszívesebben ezeknek a csillagoknak a dupláját adnám, annyira szeretem a színészi játékát. spoiler
Szerintem nem muszáj ismerni az eredeti történetet ahhoz, hogy ez érthető legyen, de mindkét verzió kihagyhatatlan!
Gwener
5 hozzászólás
A thai-ok valami egész elképesztő módon nyúltak bele az eredeti koreai történetbe. Azzal, hogy „megfordították” az egyik szereplő nemét, egy olyan pluszt hoztak be, ami teljesen mást irányt adott – de ugyanakkor minden más megmaradt. Nagyon ügyesek voltak ezzel.
Valahogy jobban egyben tartották az egészet. Talán mert itt egy középiskolában voltunk, és az egy kisebb és zártabb közösség, ahol erősebbek a kapcsolatok, nem tudom.
Ezzel nem azt mondom, hogy jobb a koreainál – csak azt, hogy más. spoiler
És az ugrást a végén itt sem értettem
Dreamborder
2 hozzászólás
Na ez azért odavágott. Olyan sunyin, de alaposan.
Tényleg nagyon szép film volt, bár az én lelkemet azért megviselte már az elejétől kezdve. spoiler
Maga a történet, a cselekményszál jól lett összerakva. Szépen csepegtették az információkat, mi is történt a múltban. A színészi játék szerintem nagyon ott volt, bár megmondom őszintén, először nem nagyon tudtam összerakni a fiatal és a felnőtt Phob karakterét. Mintha a színésszel a jelleme is megváltozott volna kissé. De ezt az érzést hamar el tudtam engedni és többé nem okozott gondot. A fiatalok játéka vitte nálam a prímet, rengeteg érzelmet bele tudtak vinni a szerepekbe.
A zenéje kifejezetten tetszett, ami nem mindig fordul elő, ha thai sorozatot vagy filmet nézek. Itt nagyon szépeket és a hangulathoz tökéletesen illőket sikerült találni.
A végével nagyjából ki vagyok békülve, de abszolút nyitott. Nem is “végnek”, inkább “kezdetnek” mondanám. Bennem rögtön számtalan kérdést felvetett. Mindenesetre szép a befejezés is. :)
Ajánlom mindenképp!
krlany
Kicsit nehéz ez a film a léleknek mindenféle téren. És hát azért sok kérdés maradt megválaszolatlanul… Szép történet.
Baly
Zseniális film.
Nemcsak óvatosan és finoman bánik az érzelmekkel, de elgondolkodtat is (főleg a vége).
Az egész filmnek olyan lassú, melankolikus hangulata van, de közben meg mindig történik valami.
Nagyon kellett ez a film mára. Alvás megint nem sok lesz. Imádtam!!
zsazsoki
1 hozzászólás
Számomra hozta a tökélestes filmélményt.
Van benne pár gondolkodni való, igaz 1979-ből, de sajnos sokan megrekedtek a negyven évvel ezelőtti időben. (2019-ben mutatták be a filmet)
Reinkarnáció annyira szépen volt bemutatva, ennél szebben nem is lehet. És az, hogy a végén megtudunk mindent, mindenre magyarázatot kapunk, de mégsem úgy, hogy a szánkba van rágva, kimondottan tetszett. Kötél nélkül is bátran ugrottak, és nem volt vége! Volt még folytatás….
Szinészi alakítás is tetszett. Bevallom Ohm miatt (is) kezdtem el nézni, de találkoztam más ismerőssel is.
Az utolsó fél órában nem apadtak el a könnyeim, pedig nem vagyok egy filmen sírós típus.
Csak ajánlani tudom a filmet, ha nyitott vagy, ha meg tudod érteni a másik embert, ha egy kicsit melankólikus, elgondolkodtató, filmre vágysz!
