Dakaretai Otoko 1-i ni Odosarete Imasu. (Dakaretai Otoko 1.) (2018–2018) 88% 45★

Nagyon jól szórakoztam rajta. Takato-san egy szégyenlős, cuki tsundere, Junta pedig egy ijesztő, perverz angyal. xD Aranyos volt, vicces, kicsit perverz, időnként kissé eltúlzott, de mindenképpen szórakoztató sorozat. És ők ketten nagyon cukik voltak együtt, a színházas rész pedig külön a kedvencem.

Nem titok, hogy szeretem a yaoi és shounen ai műveket, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam erre is. Azt azonban már az elején leszögezném, hogy bár nem mutatnak testnedvekben csöpögő aktusokat, szerintem ez azért bőven túlmutat a shounen ai kategórián, szóval ha kezdő vagy a műfajban, inkább egy bájosabb, ártatlanabb alkotással kezd.

A technikai részről annyit, hogy az animáció, bár első ránézésre szép, lehetne sokkal jobb is. Alapvetően ikemenek a karakterek, de nagyon sokszor a közeliken olyan az arckifejezésük, mintha kancsalok lennének. A seiyuu munka nagyon tetszett, bár elég sokat elmélkedtem azon, milyen profizmus kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen animében szinkronizáljon; főleg az uke dolga lehet iszonyatosan nehéz és zavarba ejtő. Az opening és az ending tökéletesen illeszkedik az animéhez.

A történet lényegében nagyon egyszerű; Azumaya rajong a nála idősebb és tapasztaltabb Saijou Takatóért és eldönti, hogy megszerzi őt magának. Amibe a másik fél elég hamar belemegy. Persze Saijou tsundere; állandóan nyávog és úgy tesz, mint aki a háta közepére kívánja az egészet, miközben fülig belezúg a másikba. Azumaya meg egyszerre aranyos, ugyanakkor csipetnyit erőszakos és uralkodó típus is. Tehát a szereplőkben egy elég tipikus uke-seme párost kapunk, ami nem baj, mert az ilyen műfajú történeteket nem azért nézi az ember, hogy világraszóló újdonságokat tartalmazzon.

A cselekmény szépen folydogál a saját medrében, ugyanakkor a sztori közepén kapunk egy pár részes fillert, ami sok egy tizenhárom epizódos animében. Utána jön egy nagyobb, de simán elhalkuló konfliktus. A záró epizód szintén egy cuki töltelék, tehát összegészében a cselekményhez képest túl sok a visszaemlékezés és a rózsaszín köd. Sajnálom, hogy mindkét kommersz eseményt, a nyaralást és a karácsonyt is felhasználták, jobban örültem volna, ha mondjuk az alapcselekmény megy tovább, esetleg bonyolódik vagy valami.

Tipikus shounen ai történet, semmi több. Jó nézni, hiszen kellemes és aranyos. Az erkölcsi mivolta a történet elején viszont bőven megkérdőjelezhető.

Mindegy, aki kedveli a műfajt, annak feltétlenül meg kell nézni, mert bájos és nagyon szerethető alkotás. És imádnivalóak a szereplők, főleg szerintem Saijou Takato.

Nem sok hiányzott, hogy kedvenc legyen! Kifejezetten tetszett a történet, bár a közepe felé szerintem egy kicsit ellaposodott. Az első rész után csak pislogtam, és fel is merült bennem egy-két kérdés, de szerencsére a két visszaemlékezős részben erre választ kaptam. Mindkét főszereplő lökött és én mindkettőt bírtam :) Junta az egyszer fehér, másszor fekete angyalszárnyaival, Takato meg az állandó mormogásával, miközben totál odavan a másikért :))) hihetetlenek :)

Négy éve néztem először, de most a movie miatt kedvem támadt újranézni. És az a helyzet, hogy én még mindig I M Á D O M Takato és Junta párosát. Egyszerűen olyan jó látni, ahogy nem csupán változnak a másik mellett, hanem szép lassan egymáshoz is csiszolódnak.
Annyira cukik együtt, hogy arra szavaim nincsenek.

Nekem ez tetszett:) rengeteg mosolyt csalt az arcomra, még akkor is, ha ez a sorozat tele volt túlzásokkal :)) az animációval nem voltak problémáim, bár ez a csíkozás az álluk alatt elég zavaró volt :P Bátran állíthatom Takato egy érzelmi analfabéta és tényleg csak egy ilyen totál idióta Junta volt képes kirángatni a házikójából :) Végül egész életében imádták, de soha senki sem volt mellette, akárhogy is színész mégis képtelen kimutatni a saját érzelmet:) Ezzel szemben Junta egy igazi ragyogó perverz angyal:D mégis kiderül, hogy igencsak intelligens és néha tényleg ijesztő:P azért a 13 részből volt egy-kettő ami abszolút kitöltő rész volt:) Személy szerint a 7. rész volt az abszolút kedvenc :)

Hát így is jószívű voltam, mert az első 5-6 résznél már eldöntöttem, hogy 5 csillag max és kész. Felnőtt tartalom: spoiler
Aztán a 7. résztől, a visszaemlékezős résztől felfelé ívelt és végre kaptunk valami történetet is, valamint azért jó pár részen nagyon jókat nevettem :D Az abszolút kedvencem az a rózsaszín izé volt, amivel Junta fenyegette Ayagi-t xDDDDD
Nem volt ez olyan rossz, de ha nem látom is túlélem. Az egyetlen dolog, amiért tényleg örülök, hogy megnéztem az a Naupaka virág legendája…

Nekem ez tetszett! :)
Igazából nagyon jól szórakoztam rajtuk. Ahogy Junta ördögi és angyali éne váltakozott, attól kész voltam. Kicsit már pszichés esetnek is beillett volna. :D Nagyon tetszett ahogy Takato, a profi színész felülemelkedve az egóján segítette a fiatalabb, tapasztalatlan színészeket, kihozta belőlük a legjobbat. Érdekes, hogy milyen hatással volt rá Junta, teljesen máshogy viselkedett, ha a magánéletéről volt szó.
Igazából egy csillagot azért vonok le, mert a sztori elég sablonos. Az első részeknél úgy érezte magam, mint aki már látta ezt a sorozatot. De összességében nekem ez bejött. :)

Oké, időnként mind a ketten túltolták, de ez akkor is egy szerethető valami volt, sok bénasággal, sok vidám perccel… Takato egy külön állatfaj, nem egy kapcsolat szakértő, Junta meg egy nagy gyerek. Ketten együtt pedig elég jók bármire is.

Lehet, hogy csak jókor és a kellő hangulatban kapott el a sorozat, de abszolút szerelem volt minden egyes része. Nagyon tetszett, igazi szívmelengető, vicces, esetenként kicsit tényleg túlzó, de ettől még nagyon aranyos és szórakoztató sorozat. Sőt, kifejezetten izgalmas részek is voltak benne, ahol alig győztem kivárni, mit hoznak ki a sztoriból. Számomra sablonos sem volt, bár utólag visszagondolva tényleg a szokásos sémákon mentek keresztül, de ez a részek közben fel sem tűnt. A grafika gyönyörű, a karakterek szerethetőek, sajnos én Chuntával nagyon sokszor együtt tudtam érezni és magamra is ismertem bizonyos vonásaiban spoiler, úgyhogy nálam tényleg 10/10-et ért el.

Egész szórakoztató anime volt. Néha tudott aranyos is lenni főszereplő párosunk. Voltak mókás szituációk. Viszont Chunta néha az agyamra ment, illetve jópárszor túlzásba vitték a dolgokat. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy megnéztem.