Hitorijime My Hero (2017–2017) 82% 35★

Most jókor talált meg ez a sorozat, mert nagyon élveztem a hibái ellenére is. Masahiro egy igazi szeretetgombóc, nagyon megkedveltem ráadásul eszméletlenül cuki volt. A másik páros az elején hihetelenül irritált, de mellékszereplőként már kedveltem őket. Kicsit ambivalens érzéseim vannak a Masahiro & Kousuke párossal kapcsolatban, mert bármennyire is cukik voltak, mégiscsak egy tanár-diák kapcsolatról van szó, így zavart, hogy végül is egy csomót rinyáltak miatta, aztán nem vontak le semmiféle konklúziót. Mindenesetre a vége nagyon aranyos volt.

Másodjára sajnos még jobban idegesítettek benne a félmondatok: Hasegawa megszállott viselkedése és a tanár-diák kapcsolat elmismásolása, úgyhogy levontam egy csillagot.

Ez az anime pontosan az, aminek tűnik; aranyos és kellemes kikapcsolódás. Két páros történetét láthatjuk, amiből az egyik két azonos korú fiú kapcsolata, a másik viszont egy tanár-diák románc. Előbbit olyan szinten rühelltem, hogy inkább ignorálnám őket, mert nagyon nem voltak szimpik, utóbbi viszont… A bennem élő tini rajongott értük, hiszen szerethetőek és bájosak voltak együtt, a felnőtt énem viszont nem tudta figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy egy pedagógusról és egy középiskolás srácról volt szó.

De a legnagyobb baja az, hogy mindent, de mindent túldramatizáltak és feleslegesen túráztatták magukat. Az elején még ezzel úgy voltam, hogy oké, én szeretem az ilyesmit, a végére viszont már a hajamat téptem néha, hogy legyen elég ebből az önkínzásból, amit főleg Masahiro művelt. Aki egyébként egy elég vacak hátterű szeretetgombóc.

Alapvetően a közelieken jól néztek ki a karakterek, de azért előfordultak nem túl szép ábrázolások is. A zenék nem nyűgöztek le, kivéve a szenvedések alatti zongora muzsikát. Úgy gondolom, hogy többet kihozhattak volna ebből az egészből. A karakterek érdekesek, de vígjátéknak sokszor túl drámai, jó drámának viszont túl felületes. Mindenesetre élvezhető kis mű, szerettem nézni.

Hát… Nem is tudom…
Kicsit szenvedősebb volt, mint amire számítottam, bár tény, hogy egy tanár-diák viszonynál ez azért adott. Bevallom, hogy azzal a szállal nem igazán voltam kibékülve. Az egyik bajom az volt, hogy Kousuke eleinte rettentően arrogáns volt, és eléggé visszaélt azzal az érzelmi hatalommal, amivel rendelkezett Masahiro fölött, aki őt amúgy a példaképének tekintette, hiszen rendesen játszott az érzelmeivel egészen addig, amíg Masahiro nem kezdte el kerülni őt. Alapból nem szeretem a tanár-diák trope-okat, nekem furák, s a mostohatestvér trope-val együtt ez sem igazán fér bele az én értékrendembe, de tény, hogy ezek ketten ígyis úgyis összejöttek volna, még ha Kousuke nem is lett volna tanár, hiszen ismerték egymás mielőtt kiderült volna, hogy Kousuke tanítani fogja Masahirot, úgyhogy nem ez hozta őket össze. Igazából Kousuke várhatott volna néhány évet Masahirora, de ha ez történt volna, akkor nem született volna meg ez az anime.
Azt is sajnálom, hogy Hasekura s Kensuke kapcsolatának kivirágzására igazából csak két rész jutott, amiből az egyikben volt egy kijelentés, amin eléggé fennakadt a szemem. Szívesebben néztem volna többet arról, hogy hogyan fejlődik a kapcsolatuk, mert nagyon insta-love volt, egy elég fura starttal is.
Végülis szerintem rontott a minőségen az, hogy nem volt rendesen kifejtve egyik szál se, és kár érte, mert amúgy tök aranyos sztori volt. Csak egy kicsit összecsapott…
De az utolsó rész írtó cuki volt :D

Nem fog maradandó nyomot hagyni bennem ez az anime, bár az utolsó 3-4 rész kifejezetten tetszett, amiatt érdemes volt megnézni. És az openinget is szerettem, olyan kis aranyos, dallamos. Az a baj, hogy igazán egyik szereplőt sem sikerült nagyon megkedvelnem. A legjobban Masahiro zavart. Szegény már ránézésre is olyan volt, mint egy rakás szerencsétlenség. Hasekurának meg a stílusától kaptam agybajt. Az Ooshiba tesók is furák, de azért nekik voltak jó pillanataik.

8 és 9 csillag között vacilláltam, és végül győzött a 8. :) Nem volt rossz anime, ez látszik abból is, hogy egybe ledaráltam a részeket, mégis néhány dolgon ami zavart benne, egyszerűen nem tudtam átsiklani. A túlzott kombinálás, szenvedés, persze értelmetlenül és feleslegesen, na meg a „gyengébbik” karaktereknél ez a bocs-hogy-élek történet. Szegény szinkronszínészek szövegkönyvének fele „sajnálom” volt. :D
Egyébként aranyos sori, szórakoztat, leköt, egyszer mindenképp ajánlanám nézésre, ha valaki szereti a műfajt. :)

Ja és muszáj megjegyeznem, hogy a tartalomnak semmi köze nincs a sorozathoz, de komolyan. :D Nincs semmiféle túlféltő vagy féltékeny bátyuska. Valamint kb. 3 rész szól kifejezetten Kensukéékről, utána másokon lesz a hangsúly. :)

Oké, hogy a tanár-diák szerelem nem egy egyszerű történet, de ennyit vekengeni miatta azért nem piskóta. Ezek a saját magadnak tök feleslegesen gyártott szenvedések meg mire valók?