Daddy's Head (2024) 60% 2★

Hoppá, micsoda meglepetés! Az eddigi visszajelzések a filmről nem épp a legbíztatóbbak, de örülök, hogy nem hagytam magam és megadtam ennek a filmnek az esélyt.
Azt senki ember fia nem mondhatja, hogy ez a film nem ijesztő. Azt sem mondhatja senki, hogy a színészek nem voltak jók, mert igenis kitettek magukért, még a gyerek színész is. Azt sem mondhatja senki, hogy nem volt jó az atmoszféra vagy a fényképezés vagy a beállítás vagy a kameramozgás de legfőképp azt nem mondhatja senki, hogy a hangdizájn nem volt jó. Ez utóbbi szerintem különösen ötletesre sikeredett. De ha mindezek stimmelnek, akkor mi a baj a filmmel, hogy nincsenek oda érte az emberek? Ennél jóval silányabb és semmitmondóbb alkotásokat rajonganak körbe ezt meg pár helyen máris elkezdték lehúzni a sárga földig. Csak azért mert nem váltotta meg a világot? Hát biztos lesznek, akiknek nem fogja, szerintem az enyémet sem, de azt kell, hogy mondjam én már rég féltem ennyire horroron. Ha nagyon hasonlítanom kéne valamihez akkor a Babadook lenne (érdekes, hogy a legutóbbi horrort is, amit értékeltem a Babadookhoz hasonlítottam…) és a The Night House. Központi téma a gyász feldolgozása és hogy miként hat két olyan emberre, akiket ez a halál eset örökre összekötött.
Isaac és Laura egy isten háta mögötti erdőben élnek, egy hatalmas luxus ultramodern házikóban. Isaac és Laura nem igazán kedvelik egymást, de mikor Isaac apja/Laura férje meghal a mostohaanya és a nevelt fiú magukra maradnak. Nem elég, hogy ki nem állhatják egymást és így kell valahogy szembenézniük a családfő elvesztése miatt érzett fájdalmukkal, de még ráadásul az erdőből is néha-néha előmászik egy lény, aki úgy néz, mint az apa…de csak a feje. Megpróbál Isaac bizalmába férkőzni a nevelőanya elől azonban rejtőzködik, ami miatt egyértelműen sok lesz a konfliktus „anya” és „fia” közt.
Nekem tetszett és a szó legszorosabb értelmében félelmetes volt. Nem kizárt, hogy majd valamikor újramegnézem.