Csodálatos Boccaccio (2015) 56% 5★

A Taviani fivérek művészetét régóta szeretem és figyelem. A Skorpió jegyében, az Allonsanfan, az Apámuram, A rét, a Káosz, a Fiorile mind-mind megérintett, átmozgatta a lelkem, így életem egyik örömteli filmes szegletévé váltak a filmjeik.
Egy pár éve észleltem, hogy készítettek egy új filmet Boccaccio Dekameronjából.
A kritikák nem voltak túl jók, se a nézői vélemények.
Én azért kíváncsi voltam rá, még ha Pasolini 1971-es Dekameronja után nagyon magasnak is tűnt a léc.

Sajnos egyet kell értsek a többséggel, ez nem igazán jó film.
Igazából a Taviani fivérek világa alapból is mindig sötétebb tónusú volt a Dekameron világától, most így 90 felé közeledve meg már úgy tűnik, hogy – művészet ide vagy oda – maga az életkor is megnehezítette Boccaccio szellemének a felidézését.
Persze elvileg az is lehetséges, hogy valaki valamiféle sötétebb, sterilebb, vagy simán csak másmilyen Dekameron világot tár elénk, amely azért mégis megragad minket, amely világábrázolást el tudjuk fogadni, amely behúz minket, vagy elgondolásra késztet.

Amit láttam, az a bennem élő dekameroni világ egy erősen kilúgozott verziója volt.
Egyszerűen nem volt elég élő. Pasolini említése nélkül sem, hozzá mérve meg végképp.
Voltak azért benne jó pillanatok, szép képek, izgalmas jelenetek is.
Végül is ez egy tisztességes, jól megcsinált film egyébként, csak éppen a lényeg maradt ki belőle. Mintha már csak a rutin vitte volna a rendezést, nem az alkotás tüze.
Hogy aztán a fiatal Taviani fivérek tudtak-e volna mit kezdeni a Dekameronnal és mit, az most már örökre talány marad.

Mindenesetre nyugodtan megnézhető, a kosztümös filmek iránt érdeklődnek még ajánlható is.

A díszletek, a ruhák, mind szépek voltak, a kornak megfelelőek, de a film elég unalmas. Ilyen szereplőkkel sokkal többet vértam a filmtől. A színészekkel nincs gond, mindenki remekül alakított, de a történetek elég laposak.