Clannad: After Story (Clannad 2.) (2008–2009) 83% 18★

Azt vártam ettől a szériától, hogy majd kiteljesedik mindaz, ami az elsőben nem tudott; ez lényegében megtörtént, hiszen hamar átléptünk a középiskolás éveket és fiatal szereplőink máris a felnőttlét kellős közepén találták magukat. A rajzolás hozta a megszokott színvonalat, az opening pedig elképesztően jó volt, de.

De a probléma nem is ezen a területen adódott. Ami konkrétan nem tetszett, az az anime felépítése. Az elején a cselekmény szempontjából teljesen felesleges különálló történetecskék zavartak, pedig az első szériában élveztem őket, de most nézés közben úgy éreztem, totál rossz helyen vannak. Sulis animeként kezdődött és villámgyorsan családi drámává változott; egy bizonyos rész után (nehéz ám erről úgy írni, hogy ne legyen tele spoilerrel) állandóan bőgtem, még a szemem is bedagadt.

Végre értelmet nyert a másik világbeli meseszerű szál a lánnyal és teremtményével, de az sem nyerte el túlzottan a tetszésem. Mindenféle túlragozás nélkül a Clannad ~After Story~ jó anime, nem is mondhatom, hogy rosszkor talált meg, de borzalmas hiányérzetet hagyott bennem. Egyszerűen túl „túl” volt. Túl érzelmes, túl drámai, túl tragikus. Viszont nagyon tetszett az, ahogy Tomoya önmagára talált.

Igazából a konkrét cselekmény 22 rész, a maradék 2 inkább amolyan special. Nagyon szerethető, de nekem mégis jobban tetszett a szimpla Clannad komikuma.

Valóban érettebb történet, mint az első sorozat volt. Tomoya és Nagisa kapcsolata is felnőttebb pontra ér, hiszen ott az eljegyzés, házasság, gyermekvállalás kérdése is. Az anime komoly témákat boncolgat, de ennek ellenére is található benne humor és néhány idióta jelenet. Annak kifejezetten örülök, hogy néhány karakter, mint pl. Sunohara, vagy Tomoyo ritkán térnek vissza. Fuuko jelenlétének sem nagyon örültem az évad végefelé, mert engem már a sima Clannad-ban is irritált.
Az anime erős, de a vége nálam nem létezik, főleg az utolsó két epizód. Nálam az animének ott van vége, amikor spoiler Az utána való két epizód egy nagy kierőszakolt happy end, ami tönkre vágja az egész idősíkot. Igaz, értelmet nyer az üres világban élő lány, meg a robotja, de akkor sem létezik számomra az a vég. spoiler, mert megmutatja, hogy bizony, valakinek az élet sorra osztja a pofonokat, és még bele is rúg kettőt a végén. De fel kell állni, menni tovább, mert az élet nem áll meg. Örültem, hogy Tomoya, ha későn is, de azért magára talál, felnő a feladathoz, hogy spoiler
De sajnos a kierőszakolt vége miatt nem tudok maximális pontszámot adni rá. Az is tetszett, hogy Tomoya végül megismeri az apja történetét, akit én végig utáltam és így sem tudtam megérteni. Ellentétben Nagisa szüleit imádom, mert támogató szülők, akik ugyan összeomlanak, de végig vidámak tudnak maradni. Azért az szíven ütött, amikor Sanae végre spoiler
Szóval, jó volt az anime, de a végét inkább ne néztem volna meg. Látszik, hogy játékból készült, valószínűleg több véggel és a készítők szerettek volna ennek megfelelni. Nem kellett volna.

Korábban írt értékelésemet újraolvastam… és lendületből töröltem is. Szóval hogy miért tévedtem megint ide, miközben az animét már két hónapja láttam?
Egyszerű: mert még mindig a fejemben van.
A Clannad: After Story egyedülálló mű, nem csak az animék terén. Bár a Clannad című animének a folytatása, gyakorlatilag minden létező ponton eltér tőle. Közvetlen folytatásról beszélünk, tehát pont ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbamaradt. A Clannad egy jó anime, ami a romantikus komédiák között is valamelyest egyedinek volt mondható, még akkor is, ha sok klisét használt. Azonban azt az animét mégsem tudom maradéktalanul szeretni, leginkább a közepe miatt, ami óriási negatívum.
A Clannad: After Story ott veszi fel a fonalat, ahol a Clannad abbamaradt, azaz hogy Tomoya és Nagisa járni kezdenek. És innentől kezdve műfajt vált, a hangulata megváltozik, az egész anime új irányt vesz és még a főszereplő sem ugyanaz. Míg a Clannadban Tomoya volt a főszereplő, aki körül forgott a cselekmény, addig itt Tomoya mellé becsatlakozik még Nagisa is, aki az első évadban csak mellékszereplő volt, és egy harmadik karakter is, akit nem lőnék el senkinek, és aki a sztori utolsó harmadában jelenik meg. És ezzel a három karakterrel egy olyan drámát tárnak elénk, amilyenre nincs még egy példa az univerzumban. Szürke, komor, realisztikus sztori a CAS, ami csupán az életről szól. Irdatlanul realisztikus, mély és érett történet, és ezt az érettséget elvárja a nézőitől is. Beszél a szerelemről, házasságról, felnőtt felelőségről, szülői felelőségről, a változásról, a depresszióról, gyászról, az életbe való visszatalálásról. Megmutatja, hogy mennyire kegyetlen tud lenni az élet, és megmutatja azt is, hogy mindig lehet találni egy okot élni.
Az anime lassú folyású, de egy pillanatig sem lesz unalmas.
Tomoya, bár a Clannadban kifejezetten idegesített a karaktere, a CAS-val még a legnagyobb kedvenc animés férfikaraktereim közé is bekerült. Irdatlan nagy fejlődésen megy át. Látjuk egy forrófejű, állandóan lógós és kissé önző diákból fokozatosan érik egy felelőségteljes felnőtté, egy jó férjjé, majd egy remek apává.
És megvannak a karakterében a buckák. A fejlődése teljesen érthető és átérezhető.
Nagisa, bár nem fejlődik olyan sokat, mint Tomoya, ő is abszolút kedvelhető karakter lett. Ő az, aki soha sem adja fel, és bár gyenge akaratú (az kicsit zavart, hogy még Tomoyával is mennyire az, aki tulajdonképpen először a legközelebbi barátja, utána a pasija, és később a férje…), mindig tudja, hogy kell lépni. Irdatlanul aranyos és összetett karakter ő is.
spoiler
Fontosabb mellékszereplők is vannak… A sorozat első feléről – az elején a Sunoharás szálról, aztán a macskás szálról és végül a bandaháborús szálról – nem nyilatkozom, mert azokra alig emlékszem. Az anime második felében három fontosabb mellékszereplő van.
Ebből ketten Nagisa szülei. Sanae abszolút repül be a kedvenc animés anyukakaraktereim közé, és az élre is tör, holtversenyben az Erased-es anyukakarakterrel (azért még Sachikot egy fokkal jobban bírtam az Erased-ben, de Sanae is fantasztikus karakter).
De a két szülő közül a jobb egyértelműen Akio, azaz az apa. Nem csak hogy borzasztóan érett, és nagyon jól megírt apakarakter, és csak úgy önmagában karakter, mindemellett egy olyan stílusa van, hogy az elképesztő. A lányával és a feleségével való törődése és az irántuk érzett szeretete a képernyőn át érződik, és a Tomoyával való kapcsolata a legjobb após-vő kapcsolat, amit valaha láttam. Tomoyának az apósa volt, de emellett a barátja is, a bátyja is, és nem utolsó sorban az apja is.
Sanae és Akio abszolút összetett karakterek. Egymásért és a lányukért élnek, spoiler
És ha már említettem két karaktert is, akiken keresztül remekül mesélt az anime az apai felelőségről, most jőjjön egy harmadik is. Ugyanis Tomoya apja is irdatlanul kidolgozott karakter. De nem spoilerezek el semmit.
És itt még utolsó helyre meg kell említeni Kyou-t is, aki az előző sorozat mellékszereplői közül az egyetlen, aki a sorozat második felében is visszatér. Sok szerepe nem lesz, nagyjából maradt ugyanaz, mint aki volt, talán kicsit felelőségteljesebb annál, de muszáj volt megemlítenem.
Az anime totálisan olyan, hogy az egyik részt még végigneveted, a következőn meg már sírsz. Az anime legerősebb része egyértelműen a 18., ami úgy enblock az egyik legjobb anime epizód, amit láttam.
De a 17. és a 14. sincs sokkal elmaradva mögötte. Sőt, a 13-21.részig mindegyik rész magasan 90% fölött van, ami nálam jó arány (amúgy bírnám, ha Snitten, IMDb-hez hasonlóan, nem csak a sorozatot magát, hanem a külön epizódokat is lehetne csillagozni…)
Az ending remek, az opening kimagasló, a soundtrack pedig fenomenális. Az animáció halvány, és szürke, de mégis borzasztóan kidolgozott és részletes.
Egyetlen hibája van: a befejezése. spoiler
Összességében a Clannad: After Story egy olyan anime, amit látni KELL. Meg kell nézni ezelőtt a Clannadot (bár belegondolva… talán érthető anélkül is, ha nagyon nincs kedved hozzá, de lesz jópár dolog, amit nem fogsz érteni nélküle.)
Egy irdatlanul érett dráma, ami abszolút kedvenc.

Nem is tudom, mit írhatnék, mert olyan dühös lettem erre a sorozatra, hogy igencsak össze kell szednem magamat. @rafaelo0824 ajánlására néztem meg e 2 évadot, és még az első után nem is volt különösebb problémám, de a második közepe/vége felé teljesen kiidegelt. Ráadásként megtörtént, ami megtörtént, végigbömböltem 4-5 részt (párom már teljesen hülyének nézett), és akkor utána meg megmagyarázhatatlan módon minden megváltozott, ami oké, szép meg minden, csakhogy nem értettem mi van. Maga a történet aranyos volt (egészen addig, amíg…), Nagisa és Ushio is imádnivalóak, tényleg, mindkettő karakter hipercuki, de Tomoya is szerethető volt. Nagisa szülei is imádatosak, egy-két mellékkarakter is, sokszor nevettem fel, meg nagyjából végig fennmaradt az érdeklődésem is, de akkor sem tetszett az a bizonyos spoiler.
Az utolsó két extra részt már nem volt kedvem megnézni, pedig biztos van jelentősége, de nem volt hozzá hangulatom. Majd talán egyszer. Mindentől függetlenül nem bántam meg, hogy megnéztem.
Most pedig ideje vidámabb vizekre evezni.

Én örültem a folytatásnak, mert nagyon nagyon szerettem az első sorozatot. Viszont elrontották…
Első sorban, a mellékszereplők csak az elején kaptak nagyobb szerepet, szóval így ennek az intronak semmi értelme.
Második sorban, a végét összekotyvasztották, és én végülis értetlenül ülök, mert nem értem, hogy most akkor mi történt. Mert nem lehet azt csinálni egy sorozatban, hogy felajánlasz a nézőknek két véget. Vagy-vagy. Legalábbis szerintem így kéne működjön.
Ushio miatt nem kár a folytatás, mert egy imádnivaló kislány. Meg végülis egy bizonyos szinten ígyis úgyis azt adta, amit elképzeltem, hogy történni fog velük. De hagyták volna ki az utolsó 4-5 részt…
Na mindegy. Mindenesetre aranyos történet :)