Chutmai Khue Thongfa (2022–2022) 78% 9★

Eredetileg nem akartam megnézni, de láttam egy rövid részletet, ami tetszett, így belekezdtem. Aztán az első rész után rájöttem, hogy ja, ez az a sorozat, amit nem akarok megnézni xd
Végül végignéztem, de bánom, hogy nem hagytam abba az első rész után. Számomra elvesztegetett idő volt. A Tupfa-t játszó színész zsigeri ellenszenvet vált ki belőlem és ez rányomta a bélyegét az egész sorozatra. Azért próbáltam vele megbarátkozni, de nem ment. A vége felé inkább át is tekertem azokat a részeket, amiben szerepelt. Ezért nem is fogom csillagozni.
A SaenAii páros sztorija nem volt rossz, de Saen állandó, már-már kényszeres mosolygása elég idegesítő.
A legérdekesebb a DomeVee páros volt, viszont ők meg bosszantóan kevés játékidőt kaptak.

Fokozatosan szerettem bele ebbe a sorozatba, ami nagy meglepetés volt számomra. Amikor az elején belenézegettem kicsit ódzkodtam tőle, mert az én ízlésemhez képest túl hangsúlyosnak és soknak találtam benne a sportot – még mindig nem tanultam Ted Lasso esetéből, amit szintén ezrét nem akartam elkezdeni nézni és lám, mi lett belőle: óriási kedvenc – szóval voltak kétségeim, de mindez hamar szertefoszlott és alig vártam, hogy a következő részt is megnézhessem.

Ritka az olyan sorozat, amiben mindegyik BL-páros története úgy magával tud ragadni, mint ahogy az itt történt. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy mindegyik szereplő nagyon szimpatikus volt számomra, remélem sok-sok más sorozatokban is találkozhatom majd velük.

Egyébként totál meglepődtem, hogy milyen mély érzelmek voltak a sorozatban és hogy maga a sztori is mennyire komoly témákat feszegetett. Olyanokat, mint például választást a szerelem és a karrier között, vagy mit teszel akkor, ha megtalálod a megfelelő embert, de az időzítés a lehető legrosszabb, és végül szereted-e és megbízol-e annyira a másikban, hogy belemenj több éves távkapcsolatba.

A sorozat főszereplő párosából (Thorn-Tupfah) nekem Thorn lett a szívem csücske. Az a visszafogott csodálat, szeretet és támogatás, amit Tupfah felé mutatott, annyira aranyos és szívmelengető volt. Tupfaht bevallom, annyira nem kedveltem meg, kicsit önzőnek találtam és őszintén szólva haragszom is rá az miatt, amiért nem tartott ki és nem állt a párja mellette akkor, amikor az az élete egyik legnehezebb és legfájdalmasabb szakaszába került. Persze mondhatta, hogy megértette és együtt érzett vele, de én úgy láttam, hogy Tupfah semmilyen erőfeszítést és áldozatot nem hozott a párja miatt, holott az nagyon is megérdemelte volna.

Egyébként Tuan edzőt és az ő módszerét végig elítéltem, de a Thornal történt események után már egész más szemmel néztem rá és tulajdonképpen totál megértettem, hogy ő miért ezt a módszert választotta.

Na szóval nagyon jó kis sorozat volt ez, imádtam a zenéjét, a képi világát és hogy olyan mély érzelmeket tudott átadni, hogy gyakran a szívem a torkomban dobogott. És bár a végét kissé gyorsnak és összecsapottnak találtam, mégis megnyugvással töltött el a tudat, hogy mindenki boldogságra lelt.

Ja, az első rész elég idegesítőre és gagyira sikerült, de ez senkit ne tántorítson el, nem ilyen színvonalú lesz a sorozat végig.

A végére kellően eluntam magam. Ráadásul a két főszereplő közötti „kémia” illetve maguk a színészek is taszítóak voltak számomra.