Si Won duci kisgyerek volt, ami miatt kiközösítették, és piszkálták a társai. Eldönti, hogy megváltozik, és ezért kemény edzésbe kezd. Az egyetemre már egy teljesen más külsejű fiúként lép be, és megszállottan próbál tökéletes, és népszerű lenni, a múltját pedig elfelejteni. Ebbe rondít bele Da… [tovább]
Kedvencelte 4
Várólistára tette 13
Kiemelt értékelések
Dreamborder
Nagyon helyes kis sori volt. :)
Az a gondolat jutott az eszembe, hogy ez végre nem BL volt egy kis sztorival, hanem történet, ami mellesleg BL is. :)
Egyedül az utolsó részből hiányzott nekem valami, amúgy az egész nagyon tetszett.
krlany
Ennek a rendezőnek eddig még az összes filmjét csíptem. Valahogy lírai, hangulata van, még ha nem is kell valami nagy dologra gondolni, hiszen ezek a sorozatok kis szösszenetek, és mégis… Itt is. Nehéz a szülők árnyékában felnőni, főleg úgy, hogy még csak idejük sincs rád, és persze, hogy mindent megtennél a kedvesért, még ha nem is gondolod át az ő szempontjait. A másik oldalról meg, nehéz a rád irányuló figyelemmel mit kezdeni, ha nincs önbizalmad és önértékelési gondjaid vannak, és észrevenni, hogy a másik folyamatosan tart és támogat. És hát innen szép közös alapot építeni.
Marinette
Másabb volt, mint amire számítottam, de így is tetszett. Folyamatosan a szép szó jut róla eszembe.
Az első pár részt nem nagyon tudtam hová tenni. Néztem, de valahogy nem fogott meg igazán. Szerencsére ez változott és a végére megszerettem. Ennek a sorinak tényleg van története.
Először a Da Unt játszó színészre figyeltem fel. Tipikusan az a pasi, akire nem tudom azt mondani, hogy helyes, hogy jóképű, mégis van benne valami, ami miatt rögtön levesz a lábamról. A hangjáról nem is beszélve :) Viszont mégis inkább a másik srác karaktere miatt lett számomra emlékezetes a sorozat.
Katyesz
Ez most nem volt egy bejövős. Nekem nagyon vontatott volt. Szinte végig untam, ahhoz képest, hogy nyúlfarknyi részek voltak.
Ainsel
5 hozzászólás
Olyan jólesett ez a nyúlfarknyi kis sorozat, tudnám még nézni órákon át. Da Un-t nagyon sajnáltam, szegény annyira próbálkozott, de Si Won mindig csak lehordta, és lekoptatta, nem is túl finoman… elég nehéz is volt megkedvelnem emiatt. Mondjuk persze érthető, ha ilyen múlttal valaki ennyire bizonytalan, és önértékelési problémákkal küzd. Azért Da Un rendületlen kitartása szerencsére elnyerte a jutalmát… ;) Megvolt köztük a kémia, jó volt nézni őket. A konfliktus sem volt erőltetett, ahogy a feloldása is szép lett, megölelgettem volna mindkettejüket :) Most megyek, és levadászom a manhwát, mert nem volt elég ez a 11 rész, kérek még ebből a két srácból. (Meg mert érezhetően kihagytak dolgokat, pl. Si Won szemüveges barátjában is több volt szerintem, mint amennyi szerepet itt kapott… egyszer csak úgy felbukkant, mintha tudnunk kéne, ki is ő, és milyen múltja van Si Wonnal. )
Ó, és külön említést érdemel Da Un, vagyis Jo Hyuk Joon hangja. Mikor először megszólalt…. Ó, mamám…! Hát ha a telefonkönyvet olvasná fel nekem, azt se bánnám, csak el ne hallgasson! Csoda, hogy Si Won egyáltalán ellen bírt állni :D
Panna
Annyira átéreztem a fiú problémáit,nehézségeit,önértékelését. Önelfogadással szembeni harcát. Tetszett, hogy volt mélyebb mondanivalója,ráadásul egy nem is egyszerű témában. Nagyon tudtam vele azonosulni.
A két fiú kapcsolata számomra varázslatos volt.
Betűfaló
Valahogy nekem ez nem tetszett annyira, mint vártam. Si Won karakterével egy hullámhosszon tudtam lenni, mint szintén elvált szülök gyermeke, illetve más is volt, amit meg tudtam érteni, amivel együtt tudtam érezni. Da Un ezzel szemben egy magára hagyott gyermek teljes, ép családdal, tehát valamilyen okból mindketten szeretetre, elfogadásra vágytak.
Az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Da Un megpuszilja Si Wont úgy, hogy közéjük teszi a tenyerét. :D Ez a ki is fejeztem, hogy szeretlek, de nem is akarok ráderőltetni semmit. Persze egyértelmű volt, hogy akar tőle valamit.
Több meghitt, kedves jelenet is volt benne, a történet is jó volt, de nekem valahogy mégsem lett kerek, nem tudom, miért.
