Chouyaku Hyakuninisshu: Uta Koi (2012–2012) 75% 4★

Sok szempontból nagyon érdekes és különleges ez az anime, ami ugyan nem rejt magában hátborzongató izgalmat, mégis ügyesen nézeti magát a kifinomult romantikára vágyókkal. Műfaját tekintve josei, tehát felnőtt nőknek készült alkotás, ami a szerelmi szálak milyenségén remekül látszik.

A történet minden epizódban más, sőt, nem egyszer egy részen belül kettő sztorit is kapunk. Az alapfelállás majdnem mindig ugyanaz: szerelmes férfi és szerelmes nő, körítésként egy kis költészet, a végkimenet pedig hol happy end, hol pedig inkább valami keserédes befejezés. Az epizodikusságából adódik, hogy összegészében sok szereplőt mozgat, és bevallom, a nevüket csak egyik-másiknak sikerült megjegyeznem. Ráadásul biztos, ami biztos, több generáción át ível a sztori.

A múlt történelmi személyei elevenednek meg, így tehát igazi kultursokk az érdeklődőknek. Főleg azoknak, akik kedvelik a költészetet. Engem nem hoztak lázba, de a hozzám hasonló egyszerű embereknek is igen élvezetes darab. Könnyed kikapcsolódás, semmi extra, mégis lélekemelő.

A grafika igazán különleges, nagyszerűen passzol az animéhez, rögtön megszerettem. Ami fura volt, az az opening és az ending; a korhoz képest túl modernek, ugyanakkor az openinget nagyon megkedveltem. Az endinggel nem sikerült megbarátkoznom. A seiyuu gárda kitett magáért, főleg a férfi hangokat kellemes hallgatni a szenvedélyes búgásukkal. Nekem a humoros szösszenetek nem hiányoztak, egy fél fokkal drámaibbra is vehették volna a figurát, de kifejezetten értékelendő, hogy nem ment át cukros-rózsaszín szivárványba, hanem a lehetetlen szerelmek igenis lehetetlenek maradtak.

A több generációs történetnek és a viszonylag szűk körben mozgó szereplőknek hála jó esély volt arra, hogy a megkedvelt karakter másik részben mellékszereplőként is felbukkanjon, ráadásul annyi különböző férfival, nővel és szituációval találkozhatunk, hogy mindenki megtalálja majd a magának való kedvencet. Szerethető és különleges anime.