Carve Her Name with Pride (1958) 90% 1★

Mivel mostanában nagyon elkezdett érdekelni a női kémek sorsa, akik a SOE-nek dolgoztak, és feladatuk az volt, hogy hátráltassák a nácikat, ez a film sem maradhatott ki. Ahhoz képest, hogy 1958-ban forgatták, szerintem a képi világa nagyon jól sikerült, és a kameramunka is teljesen korrekt. A színészi játékkal is elégedett voltam. Sajnos a könyvet még nem olvastam, de Violette Szabó életéről már rengeteg cikket és riportot átböngésztem. És akkor el is érkeztem oda, miért is az egy csillag levonás. A filmbe nem minden küldetése került bele, és amik igen, azok is le lettek egyszerűsítve. Több idő kellett volna a terepmunkára, kevesebb a magánélet bemutatására. Ettől eltekintve hűen adja vissza az életrajzi elemeket. Bár Viloette kicsit vadabb volt férje halála után, mint ahogyan azt láthatjuk. Ezt a vadságot és makacsságot hiányoltam a filmbeli jelleméből. A kiképzésbe próbáltak belevinni kis humort is, hiszen ezeket a zord időket így lehet csak túlélni. Ez rendben is van. Örültem, hogy két társa, Denise Bloch és Lillian Rolfe is helyet kapott a történetben, valóban együtt raboskodtak a ravensbrücki koncentrációs táborban. Mindannyian hősök voltak. Én jobban belementem volna tetteik elemzésébe, bemutatásába. Ami viszont nagyon zavart, az a nyevhasználat. Az F-szekcióban dolgozó kémeket direkt perfekt francia tudásuk miatt szervezték be, hogy ne tudják róluk, hogy angol vagy egyéb nemzetiségű szövetséges titkosügynökök. Erre itt mindenki angolul beszélt, még a német katonák is. Ez mennyire hiteles, ha a nácik által megszállt Franciaországról van szó? Violette még az angolt is francia akcentussal beszélte. Ha a köszönések szólhattak ezen a nyelven, a többi kommunikáció miért nem? Ott a felirat, az segít a megértésben. Sok filmben ezt meg tudták oldani. Így számomra sokat vesztett a hitelességéből. Viszont szerintem szép emléket állít annak a lánynak, aki szövetségesként nagyban hozzájrult ahhoz, hogy megállítsák a németeket. Bővebb értékelésem majd a blogomon olvasható. :)