Buster Scruggs balladája (2018) 79% 104★

Hát ez valami veszett jó volt. Legalábbis nekem. Merthogy szeretem a westernt.
És azt sem bánom, ha nem cukormázas, hanem kőkemény. Olykor véres. Ja, merthogy a Nyugat az már csak ilyen hely – veszélyes. De szeretem a humort is. Akkor is, ha abszurd és fekete. De az se baj, ha éppen komor. Elgondolkodtató. Meg szeretem a rövid történeteket is. A felnőtt meséket. Amiket mondjuk egy vén róka, teszem azt Joe bácsi mesélne egy üveg bourbon mellett a tábortűznél. Meg a hangulatteremtést is. A különböző hangulatokat is, amiket minden különbözőségük ellenére mégis valami megfoghatatlan fura azonosság és egység jellemez. Mint Coenéket. A kamerabeállításaikkal és a zenéjükkel együtt.
És amúgy is feltűnik egy csomó ismerős arc benne.
Szóval piszok szívesen hallgattam volna még a történeteiket.

Esti mesék Coen-módra.

Remélem, hogy még fogok legalább 1 jó filmet látni a párostól, mert ez engem nem szórakoztatott annyira, ahogy általában szokott – függetlenül attól, hogy az elején azt hittem, jó lesz. Szerettem Buster figuráját, csak (mivel nem olvastam a filmről semmit) nem tudtam, hogy szkeccsfilm, és több külön epizódból áll, és nem fog kitartani 2 órán keresztül spoiler. Jó indulás volt mindenesetre, jól berúgta a western-motort, vicces is volt, ami viccesség ennyiben ki is merült. Még az aranyásós jelenet volt összességében pozitív hangulatú, képileg odatette magát rendesen, és lehet rajta moralizálni is, de ugyanezt érte el a mutatványos páros is spoiler. Némelyik sztoriban nem volt 20 percnyi mesélni való.

Voltak jó pillanatai a filmnek – főleg az első sztori sikerült eszméletlenül humorosra –, de aztán kezdett ellaposodni és a többi történet a közelébe sem ért a címadó műnek.
Sajnálom egyébként, mert potencia bőven volt és az ötletet közel sem nevezném rossznak, de a megvalósítás néhol kívánnivalót hagyott maga után.

Minél többet töprengek rajta, annál jobban tetszik. Igen, véres és szomorú (ugyanakkor vicces és groteszk) balladák, de piszok jól összerakva.

Enyhén szólva nem egészen azt kaptam, amit vártam, de istenigazából nem bánom, így utólag.
Érdekes, vicces, néhol drámai vagy éppen nyomasztó sztorik, vadnyugati stílusba ágyazva és egycsokorba gyűjtve – nem állítom, hogy egyszernézős, de azt sem, hogy nem… :)

Hát ez brutálisan jó lett, aki szereti a Coen testvéreket annak kötelező.

Amennyire bitang erős volt a kezdés, annyira harmatos lett a vége. Sok különálló western ballada, melyek a szórakoztatást nem egyformán hozzák. Az alapanyag A félszemű-vel egyező, de senki ne ugyanazt várja.

Sok apró történet. Az első nagyon jó volt, olyan igazi sírva nevető, de aztán kezdtek ellaposodni. Az amelyikben Liam Neeson is feltűnik, kimondottan rossz és unalmas volt. Az utolsó történet pedig sehogy se zárta le a „filmet”.
Vagy nem értem a fekete humor lényegét vagy nem sikerült jól megoldani.

Mintha tényleg egy novellagyűjteményt olvasna az ember. Minden rész külön stílusú. Minden történet külön szelete a vadnyugat hétköznapjainak. Zseniálisan jó és kifejezetten nyugodt volt. Nekem az aranymosós rész tetszett a legjobban. Aki szereti a vadnyugati könyveket/filmeket, annak kitűnő lehetőség hogy új ismereteket szerezzen róla.