Bőrnyakúak (Bőrnyakúak 1.) (2005) 84

Az önkéntes Anthony húszéves, amikor 1990 nyarán Szaúd-Arábiába küldik, hogy harcoljon az Öböl-háborúban. Közelről azonban egészen másként látja az iraki háborút, mint amilyennek azt az újságok és a televíziók bemutatják. Érzi az égő olajkutak bűzét, ott retteg a fiatal katonák között, akik nem… [tovább]

Képek 2

Szereposztás

Jake GyllenhaalAnthony Swofford
Scott MacDonaldD.I. Fitch
Peter SarsgaardAlan Troy
Jamie FoxxStaff Sgt. Sykes
Ming LoBored Gunny
Fenyő IvánPinko
Brian GeraghtyFergus O'Donnell
Chris CooperKazinski alezredes
Lucas BlackChris Kruger
Kevin FosterBranded Marine

További szereplők

Kedvencelte 5

Várólistára tette 45


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth 

Merész látásmódú film, a modern felhozatalból talán a legbevállalósabb pacifista opus, ami a háború és a katonai szolgálat romantikus – avagy a modern korban még megengedően részben romantikusnak vélt – ideálképét rántja le a homokba. Ilyen szempontból világos szellemi folytatása az I. világháború után az irodalomban sorra megjelenő, majd az idő múlásával a filmművészetben is meghonosodó műveknek, amik nemcsak az emberek háborúba küldését, hanem a hadsereg által a szolgálat során az egyénnel szemben elkövetett bűnöket sem tekintették megbocsáthatónak. A Bőrnyakúak modern háborús akciófilmként és az amerikai sztenderdeknek megfelelő nagy történelmi tablóként megbukik, mert főszereplőitől minden emberi méltóságot megfoszt, miközben a 125 perces műsoridőben kereken két perc erejéig találkoznak csak ellenséges katonával…

Anthony Swofford sztorijában az az igazán megrázó, hogy miközben a hadserege immáron egy nyomógombos háborút vív, őt magát és társait a hagyományos módon már a kiképzés során összetörik és újjáépítik (ezt láttuk már sok filmben, különböző árnyalatokban bemutatva), a harctéren pedig, nos… hiába nyomógombos a háború, a katona ott van, vár, felkészül, és kitartóan figyeli a homokdűnék mögött sejtett ellenséget. Ha nem volna egyértelmű: az emberi elme ebben ugyanúgy az összeomlás határárára tud sodródni, mint a tartós ágyútűzben. A fenyegetés ugyanis komoly, a tétlenség viszont gyilkos, ahogyan a körülmények és a körülöttük felépült világ abszurditása és igazságtalansága is. Ha Kubricknál a kemény és leépítő kiképzés után a vietnami hadszíntér a néző számára már egyfajta felszabadítást hordoz magában (ott ugyan meghalhat a katona, de küzdhet a bajtársai oldalán), akkor Mendes és Swoff esetében a harctérre kerülés csak a purgatórium egy újabb bugyra, ahol a katona megbuggyanásig feszíti az ujját a sosem elsülő ravaszon, miközben törheti a fejét az otthoniakon, kiszáradhat, tűrheti a társaival kollektíven kialakított erőszakos közeget…

Háborús filmként a Bőrnyakúak pontosan azért hardcore, mert a háború legsötétebb, de nem halálos oldalát mutatja meg – olyan háborús film, amilyen háborús regény a Három katona Dos Passostól. Szerencsére ennek a vonalnak régi hagyománya van Amerikában – Hollywood, bármennyire is ostorozni szoktuk általában, szeret pacifista és univerzális dimenziókban gondolkodni a harctérről (Szarvasvadász – a hátrahagyottak otthon és a csatatéren, Tigrisek földje – Swoff sztorija 0.5-ös verzióban, A háború áldozatai – harctéri atrocitások).
Ha valaki érdeklődéssel, de pacifista szemüvegen át szokta nézni ezeket a filmeket, nagyra fogja értékelni a Bőrnyakúakat, ha viszont a háborús klasszikus számunkra A halál ötven órája, az Angyalbőrben meg langyos nosztalgiát ébreszt bennünk, akkor inkább meglepő, újszerű, és nehezen feldolgozható élmény lesz.
Szerintem klasszikus.

Ja, és a film magyar kiadásának borítóján még ott feszített a felirat, miszerint a moziban fontos szerepet játszik a magyar Fenyő Iván. Hát – ott volt, látszott, de nem tett hozzá semmit. Ennyiből még nem lehet hollywoodi karriert indítani.

Dániel_H 

Nem az a fajta háborús film, amit sokan várnának, de a háború árnyoldalát nagyon jól mutatja.
A Gyllenhaal-Sarsgaard duó jót alakít, és Foxx is színvonalas játékot hoz.
A zeneszerzés néhol egészen „Kaptáros”, illik a képi világhoz.
Összességében: nem tudom megérteni a fanyalgókat, egyáltalán nem rossz film, és a rendezőt se nevezném annak. Sőt.

carragher 

Szerintem is ilyen a mostani háború semmi nem történik.

Brienne_Lannister 

Nem jött be, nagyon nem. Kb az egész film alatt semmi se történik amikor meg igen…az se volt valami nagy durranás.

1 hozzászólás
adrica

Hát ez elég harmatos produkció volt…

Lehet, hogy lemaradtam az elején néhány fontos mondatról, de eleve nem éreztem eléggé kibontva azt a szálat, hogy a wc-n Camust olvasó fiatal egyetemista hogy jut el odáig, hogy beálljon a seregbe. Talán a vietnámi veterán papa árnyéka? De mindegy is, mert hasonlóan elnagyolt a kiképzés során alkalmazott pszichés ráhatás, a sivatagban járőröző haderő honvágya, őrlődése, lassú becsavarodása, az eleinte a várakozás miatt fokozódó, majd az unalomtól leülepedő feszültség, ami a végén néhány pillanatban robbanásig fokozód(hat)ott (volna)…

Bajtársiasság, csapatszellem, az élet értéke, tettvágy, tomboló, levezetetlen energia, tehetetlenség – mind jó témák, amelyeket érint a film, de ha pszichológiai fejtegetést akarunk, akkor azt valahol máshol kell keresnünk. A gondom csak az, hogy a lövöldözést, csihipuhit és a fröcsögő vért is máshol kell keresnünk, akkor viszont mi is a célja a filmnek, ha sem nem „szórakoztat”, sem nem gondolkoztat? Látunk benne mérhetetlen mennyiségű homokot, tesztoszterontúltengéses katonákat, néhány összeégett hullát, egy kis vért, egy kis hányást, egy kis szart, de mindent csak fél szemmel, nem túl megrázóan. Ja és egy nyakig olajosan kóborló szerencsétlen lovat, végére a tanulsággal, amit a parancsnok mond ki arra vonatkozóan, hogy miért is szereti a munkáját: „Hát ki mondhatja még el magáról, hogy látott ilyen csodát?” Tudniillik lángoló olajkutat. Fantasztik. Én mondjuk megvagyok nélküle.

Az izgalmakról még az is elárul valamit számomra, ha a film második részében rendszeresen azon kapom magam, hogy tesztelem, melyik szememmel milyen élesen látom a feliratot, ami a sivatagba érkezés óta eltelt időt és az állomásozó haderő számát közli a nézővel…

Ezúttal is jól éreztem rá, hogy regényfeldolgozásról van szó: Anthony Swofford azonos című könyvében egyes szám első személyben írta meg a seregben szerzett élményeit. Aki olvasta, elmesélhetné, hogy vajon a regény feszeget-e mélyebb rétegeket, vagy megáll a film félig vicces, félig unalmas, komolyabb témákat csak óvatosan, távolról, bottal piszkáló szintjén.

Little_Monster 

Sam Mendes sem lesz a kedvencem. Jake Gyllenhaal iránti tiszteletből megnéztem, de többször kellett nekirugaszkodnom. Szerencsére azóta ennél jobban (szinte hibátlanul) választ filmet és rendezőt. Mondjuk ennél jobbat találni annyira nem nehéz.


Folytatása

Összehasonlítás

Bőrnyakúak


Hasonló filmek címkék alapján