Bono és Egde a U2-ból visszatérnek Dublinba Dave Lettermannel, és felidézik zenei karrierjük és barátságuk történetét. Ebben a különkiadásban sosem látott felvételek és interjúk révén nyerhetünk betekintést dalszerzői folyamatukba és abba, hogy miből merítettek ihletet legnagyobb slágereik… [tovább]
Kiemelt értékelések
A U2-val szemben elfogult vagyok, nem is tagadom. Ez a film pedig méltó mind az együtteshez, mind az irántuk táplált érzéseimhez. Biztosan egész más megnézni úgy, hogy évtizedeken át hallgattad a zenéjüket, és megint más úgy megnézni, hogy csak tudsz róluk és ismered egy-két slágerüket. Nekem ez egy szívmelengető utazás volt, és jókat nevettem is közben, mert nem nélkülözi a kedves humort sem.
Valamikor gimis koromban ismertem meg a U2-t az osztálytársaim révén. Akkor jött ki az Achtung Baby. Rajongó nem lettem ugyan, csak később, mikor Németországban éltem egy évig. Valahogy rákaptam a zenéjükre, talán erőt is adott ott kint, nem tudom. Minden esetre megvettem az Achtung Baby-t is, meg a POP-ot is CD-n (ez utóbbi pont akkor jelent meg). Na és így ekkor kezdődött az azóta is tartó… nem nevezném rajongásnak, de nagyon szeretem őket. Mondjuk csöndes rajongás? Emlékszem, kint egy német barátunk mondta, hogy ez a U2 már nem az, mint a régi volt, hogy régen játszottak jó zenét! Nem értettem egyet vele, engem pont az akkori zenéjük fogott meg. És később is, mindig szerettem bennük, hogy meg tudnak újulni. Aztán a No line on the horizon már nem volt annyira jó, mint vártam, és ez volt az utolsó lemez tőlük. Nem is követtem a tevékenységüket mostanáig, csak időnként újra és újra elővettem a lemezeiket, főleg a kocsiban. Most már a 13 évesemnek is van egy kedvenc U2-dala, ami nagy szám :D Persze ahogy idősödtem, úgy szerettem meg a régebbi, ’90-es évek előtti U2-t is. Azt hiszem, mindig is The Edge gitárjátéka fogott meg legjobban. Imádom hallgatni. A film fő része egy mini koncert, ahová Bonoék meghívták Dave Lettermant, és ott csupa feldolgozást hallhatunk. No nekem hiányzott is ezekből a megszokott hanzgásvilág… De azért szívesen ott lettem volna…
Sajnálom, hogy sosem voltam egy koncertjükön se.