Bonhoeffer – Isten szolgája (2000) 50% 2★

Ha Bonhoeffer életét kellene értékelnem, akkor nyilván tízcsillag.
De ez a film… ebben a témában annyi jó feldolgozás készült már – hát ez nem az. Valahogy az az érzésem, hogy a németek nem annyira értenek a filmkészítéshez.
Maga a szituáció, a probléma, a kérdés – mikor egymásnak feszülnek különféle hitelvek, igazságok, nézőpontok, és vajon melyik fontosabb és előrébb való, mint a másik – nagyon elgondolkodtató. Főleg ha megpróbálom beleélni magam bármelyikük (de leginkább a főszereplő) helyzetébe, hogy vajon én meg mertem volna-e tenni, vajon én másképp döntöttem volna….?
Csak nem tudom… vagy én vagyok nagyon Hollywood-on szocializálódva, vagy ez a film „elfelejtette” az érzéseket, a végletek közt mozgó érzelmeket, a feszültséggel teli helyzeteket úgy bemutatni, hogy az emocionálisan is hasson a nézőre.
Talán mégis inkább el kéne olvasnom Eric Metaxas: Bonhoeffer c. könyvét.

A legnagyobb hibája a filmnek, hogy üres.
Aki olvasta Metaxas könyvét Bonhoefferről, vagy olvasta Bonhoeffernek több írását, annak ez a film rettenetesen üresnek hat majd. Alapvetően a megvalósítás korrekt, de egszeűen nem volt képes semmit megmozgatni bennem. Szerintem jobb lett volna, ha néhány olyan börtönlevelet emelnek be, ami megmutatja, hogy mennyire kiegyensúlyotottan viselte a bezártságot. Oké, a két költeménye, meg a foglyoknak írt imádság nagyon jó volt. Sőt, azok voltak a film csúcspontjai.
Kár érte, mert egy sokkal jobb darabot lehett volna készíteni belőle.