Biri Gyaru (2015) 93% 12★

Nagyon jó pillanatomban talált meg ez a film, pont erre volt most nekem szükségem. Végtelenül szerettem a szereplőket, egytől egyig mind nagyon szimpatikusak voltak, Tsubota-sensei meg aztán végképp. spoiler Annyira emberiek voltak mindannyian, hibákkal és gyötrelmekkel, teljesen bele tudtam magam képzelni a helyükbe.

A film is nagyon természetes, nem csöpögős és elcsépelt, mégis fontos a mondanivalója és felébreszti benned a reményt, hogy ha tényleg el szeretnél érni valamit, akkor az csakis tőled függ, és nem szabad feladni.

A leginkább az tetszett, hogy nem voltak meg benne a szokásos buta sztereotípiák, és annak ellenére, hogy Sayaka tényleg nem volt valami okos, már a kezdetektől annyira szerethető volt, hogy nem lehetett rá haragudni. Az összes karakter a helyén volt, senkit és semmit nem éreztem feleslegesnek, szóval abszolút nem lehet okom panaszra. Imádtam! Nagyon jólesett most ez a pozitív filmecske, szívesen megnéznék még ehhez hasonló gyöngyszemeket. :)

Most jutott eszembe egyébként a Whiplash, ha már mindkettőben fontos szerepet játszik a a tanár, és ugye hogy szeretettel is lehet motiválni a diákokat. :)

Nagyon aranyos film! Jó lenne, ha a valóságban is minden ennyire tanmeseszerű és pozitív lenne. Sajnos a Tsubota-szerű pedagógus kifejezetten ritka. A történet sem rossz, de alapvetően a szereplők szerethetősége miatt tetszett. Sensei szerintem simán elvitte a hátán a filmet, de Sayaka is meglepően szerethető lány volt. Tetszett a film, de néha leült a cselekmény számomra.

Egyelőre szóhoz sem jutok…Kitartás,szorgalom,türelem meghozza gyümölcsét. Azért ez a film megmutatta mi a különbség tanár és tanár között…sajnos az ilyen típusú tanár 1000-ből egy:(
Megmondom őszintén nem vártam sokat a filmtől, de meglepett…azt sajnáltam hogy Reiji a háttérbe lett szorítva, de végül is nem erről szólt a film, úgyhogy talán így volt tökéletes ahogy volt…
Mekkora ráhatása lehet egy gyerek életére egyetlen tanár/személy… mennyire határozhatja meg, hogy lehúzod magad a süllyesztőbe vagy igenis a sarkadra állsz és azt mondod meg tudom csinálni. Néha csak az kell, hogy valaki a szemedbe nézzen és azt mondja igenis lehetnek álmaid, igenis elérheted csak küzdened kell érte…sok gyerek csak azért tesz dolgokat, hogy felhívja a figyelmed és nem mindig a fenyítés és a veszekedés a legjobb módszer.
Ahh jól esett a lelkemnek:)

Ezt lefordítanám a világ összes nyelvére és a világ összes diákjával is megnézetném! Elsősorban legalábbis. Habár főleg a fiatalokat célozza meg, de láthatunk itt rendesen a felnőttek részéről is fejlődést, úgyhogy felnőtteknek (főleg szülőknek és tanároknak) is melegen ajánlom!
Meg úgy általában mindenkinek, hiszen megmutatja azt, hogy igenis bármire képesek vagyunk kemény munkával. És hogy sokszor eljutunk a feladás szintjére, amikor már nagy nyomás nehezedik a vállunkra, de ez az a pont, amikor a legjobban ki kell tartani. És ez az a pont, ahol a legjobban kell támogatni egymást.
Ez a film egy igazi motiváció mindenkinek. Hosszú az tény, de erre csak azt tudom mondani, hogy az álmaink elérése sem rövid út :)

u.i.: az összes tanárnak olyannak kellene lennie, mint Tsubota és az összes szülőnek olyannak, mint Acchan! Mindenki kicsit magába nézhet a film után, hogy milyen is valójában. És az apát elnézve elmondhatjuk, hogy sosem késő a jó irányba változni :)

Azt hiszem most pont egy ilyen filmre volt szükségem… Hihetetlenül motiváló, az egyszer biztos. Egy film arról, hogy sose add fel az álmaidat, meg kell tanulni küzdeni értük. Még akkor is, ha sokan nem hisznek benne, hogy végül sikerrel jársz. A kemény munka végül meghozza gyümölcsét.
Mindenkinek szüksége lenne egy ilyen tanárra, mint Tsubota sensei. :) A film során szívemhez nőtt a Kudou család is. Örülök, hogy Sayaka édesapja végül megváltozott.
Sayaka ❤❤